Pp kicsi 45
2017-09-23

Interjú Prof. Dr. Tóth Péter Dékán Úrral

 

 

ReCITaTIVo: Pár szóban értékelné nekem is az előző tanévet és elmondaná mit vár a mostanitól?
 

Prof. Dr. Tóth Péter: Mindig elmondom, hogy a művészeti felsőoktatásnak az a nehézsége, hogy mi egyszerre vagyunk, mondjuk a zeneoktatás tekintetében, oktatási intézmény és tulajdonképpen egyfajta kirakatintézmény. A mi hallgatóink koncertező emberek, a mi oktatóink koncertező művészek ugyanakkor tanárok, tehát valahogy úgy kell élni az életünket, hogy egyrészt az oktatás ne sérüljön, sőt minél magasabb szinten működjön, ugyanakkor mindent meg kell tenni, hogy a koncertezés, a művészlét ki tudjon bontakozni. Tehát azért szükség van mesterkurzusokra, szükség van hangversenysorozatokra, szükség van versenyekre és minden olyan tevékenységre, ami ezeket erősíti. Tulajdonképpen, ebben a kettősségben élünk, ez mindig is így volt és így is lesz. Azt gondolom, hogy elég sok újítást vezettünk be tavaly is és próbálunk ebben a tanévben is élni ezekkel. Próbálunk minden olyan tevékenységünket megmutatni a nagyvilág felé, ami fontos, próbáljuk tudatosítani az emberekben, hogy a Zeneművészeti Kar olyan értékeket képvisel, amit nehéz megfogni. Mi nem termelünk, nem találunk ki új gyógyszereket, szoftvereket, ilyesmit, de tudunk valami olyan kulturális tevékenységet fölmutatni, amit viszont más karok nem és ennek ugyanolyan értéke van, vagy lehet, mint minden egyébnek és ezt próbáljuk megmutatni. Ami tavaly újdonság volt és nagyon örülök, hogy belevágtunk az a Zeneiskolai Tanárok Országos Hegedű Versenye, ami utolsó pillanatig kétséges volt, hogy lesz e rá érdeklődés, de végül komoly érdeklődés volt és nagyon komoly szakmai sikert értünk el vele. ezt kétévente fogjuk megismételni.  A nagy eseményünk minden páros évben a Simándy Énekverseny, a páratlan években pedig a Bartók Zongoraverseny. Ez vár ránk most, mint nemzetközi verseny lebonyolítása. Nyilván, mint dékánnak a feladatom a tanári utánpótlás biztosítása. Ez sem könnyű feladat, mert valljuk be, hogy ilyen fizetés és anyagi körülmények mellett nem könnyű Budapestről lecsábítani tanárokat. Szeged egy gyönyörű és nagyon lakható város, de nem rendelkezik annyi itt élő olyan kollégával, akinek azt tudnám mondani, hogy „gyere és akkor taníts nálunk”, pedig ez volna az ideális természetesen, hiszen nem az a normális, hogy Pestről járnak ide a tanár. Ez egy komoly kihívás, hogy a tanári állomány folyamatosan friss legyen, fiatal is legyen, de tapasztalt is legyen és egy kis karon, mint a miénk ezt nem olyan könnyű megszervezni.

R: Említette, hogy a beruházásokról nem tud információt mondani és lesz egy találkozó a kancellárasszonnyal. Ettől a találkozótól mit vár?
 

Prof. Dr. Tóth Péter: Hogy erősítse meg kancellárasszony, hogy a pénz valóban rendelkezésünkre áll, mert akkor  már csak azt a vasat kell ütnöm, hogy mikor írják ki a pályázatot. Ha azt mondja, hogy nincs itt a pénz, akkor el kell gondolkodni, hogy hogyan tovább. Ha azt látom, hogy 3 év kevés volt arra, hogy felhívjuk a figyelmet, hogy itt valami alapvetően nagyon nagy baj van, hogy ez nem odázható tovább, akkor lehet, hogy föladom én is és azt mondom, hogy valami másba kezdek, mert ez egy értelmetlen szélmalomharc. De akkor azt várom, hogy mondják ki, hogy nincs szükség Délmagyarországon a zenetanár oktatásra, ami nagyon nagy butaság lenne, természetesen.

R.: Esetleg van valami személyes gondolat, amit az elsősöknek üzen az elkövetkezendő megpróbáltatásokra?
Prof. Dr. Tóth Péter:
: Én azt tanácsolnám mindenkinek, hogy használják ki ezt a két, három, öt évet, mert hihetetlen jó dolguk van. Soha az életben nem lesz ilyen jó dolguk. Legközelebb diplomával a kezükben, ha bármit meg akarnak tanulni, azért fizetni kell keményen, a munka és a család mellett kell rá időt szakítani. Most fiatalok, most élnek, most használják ki jól az időt és akkor meglátják, hogy lesz mire visszaemlékezni.

A szerzőről