Pp kicsi 45
2017-08-17
Green fairy

Mesélő fűszerek

A családi konyha, vagy legalábbis az ünnepek alapkellékei. De belegondoltunk már valaha, milyen érdekességek fűződnek hozzájuk? Íme, egy kis ízelítő!

Rozmaring:

Régen minden kolostorkertben termesztették. Szokás volt a menyasszony ruháját vagy fejdíszét is virágzó rozmaringgal ékesíteni, ugyanis az apró fehér virágok a tisztaságot jelképezték. Vagyis csak szűzlányok hordhatták. Felbukkan a Hamletben is, a megtébolyodó Ophelia panaszos soraiban: „itt egy rozmaringszál az emlékezetre, kérlek, édes rózsám, hogy jussak eszedbe…”

Ánizs:

Elsőre talán édességek ugranak be a fűszer neve hallatán. Ha az ánizslikőr, akkor már jobb nyomon jársz, de még mindig nem az igazi! Most ugyanis az abszintról lesz szó, amelynek ez a jellegzetes aromájú növény az egyik fontos összetevője. A „zöld múzsa” elmaradhatatlanul összefonódott a századfordulóval, azon belül is Párizs művészvilágával. Gondoljunk csak Van Gogh-ra, Toulouse-Lautrec-re vagy Baudelaire-re! Az abszintgyárak és a fogyasztók egyaránt tudtak az abszint egyes összetevőinek mérgező hatásáról, mindez azonban csak növelte az abszintot körbelengő misztikus hangulatot. Az abszint a francia polgári kultúra része lett, a szalonokban „abszint órát” is tartottak, amikor nagy mennyiségben fogyasztották az italt.

Levendula

Már a Biblia is megemlíti, mégpedig nárdusolajként (a szíriai Naarda városáról). A Szentírás szerint ezzel az olajjal kente Mária Jézus lábát. Thutanhamon sírjában több üvegcse levendula illóolajat találtak a régészek a sír feltárásakor. Az ókori rómaiak sebeket kezeltek vele, de jótékony hatását a későbbi korok is kihasználták: I. Erzsébet például gyakori fejfájásait igyekezett enyhíteni a levendulateával. Viktória királynő pedig bútorait fényesítette a méhviaszhoz kevert levendulával!

Szegfűszeg

Az ókori Kínában a nyelv fűszerének is nevezték, ugyanis azoknak, akik a császár elé járultak, szegfűszeget kellett tartaniuk a szájukban, így frissítve leheletüket. A növény őshazája egyébként Molukka, vagyis a Fűszer-szigetek. 1512-ben a portugálok gyarmatosították és ezzel cirka 100 évig uralták a szegfűszeg kereskedelmet. Ezt követően a sziget holland fennhatóság alá került és ők olyannyira szigorúan védték szegfűszeg-monopóliumukat, hogy halálbüntetés járt annak, aki a csempészettel próbálkozott.

Babér

Persze hogy nem maradhat ki a sorból! Az ókorban a dicsőség jelképe volt – mind a sportban, mind pedig a költői versenyeken. Jóval később, 1594-ben (az antik hagyományt követve) VIII. Kelemen pápa Rómába hívta Tassót, hogy Itália költőfejedelmévé koszorúzhassa. Tasso azonban súlyosan megbetegedett és nem sokkal az ünnepség előtt meghalt. A babérhoz egy szép mítosz is fűződik. Eszerint Apolló isten beleszeretett egy szépséges nimfába, Daphnéba, de ő menekült előle. A lányt az istenek úgy rejtették el üldözője elől, hogy kérésére babérfává változtatták. Apolló ezután nyilvánította szent fájának a babért, és csak a legjobb költőknek és legdicsőbb hadvezéreknek adományozott belőle.

A szerzőről