Pp kicsi 45
2017-05-25
Argenteus3

Az SZTE JGYPK Argenteus Vegyeskarának Jótékonysági Koncertje

Élvezd az ezüstös muzsikát és támogasd a bohócdoktorokat Te is!

Az SZTE JGYPK Argenteus Vegyeskara idén is adventi jótékonysági koncertet szervez, ezúttala Mosolykommandó Alapítvány javára. A koncert 2016. december 13-án este 18:00 órakor lesz az Alsóvárosi Kultúrházban. A belépődíj 500 Ft, az ebből befolyt összeg teljes egészét aMosolykommandó Alapítvány bohócdoktorainak adományozzák. Ebből az alkalomból kérdeztük Dr. Kovács Gábor kórusvezető urat, illetve néhány kórustagot.

Mióta szerveznek jótékonysági koncerteket?

Ez a harmadik ilyen koncertünk. Az elsőt 2014-ben a Máltai Szeretszolgálat javára adtuk. A 2015-ös koncerten – személyes ismeretség alapján – az autistákkal foglalkozó Kék Talizmán Alapítvány volt a partnerünk, az idén pedig – javaslat és szimpátia alapján – a Mosolykommandó bohócdoktorainak misszióját támogatjuk.

Hogyan született meg a kar alapításának ötlete még 1963-ban?

Maga a kórus már jóval korábban létrejött, mégpedig a Tanárképző Főiskola hallgatóiból. Vegyeskarként sikeres pályafutást mondhatott magáénak, aztán – állítólag a férfi hallgatók számának csökkenése miatt – egy ideig nőikarként működött, majd 1963-ban újjászerveződött ismét vegyeskarként. Jómagam „csak” 1998 óta dolgozom a kórussal, tehát ezeket az adatokat én is másodlagos forrásokból ismerem. Mindenesetre a kórus máig is SZTE JGYPK Ének-zene Tanszékének hallgatóiból áll, kiegészülve azokkal az ifjú kollégákkal, akik már végeztek, de visszajárnak.

Honnan a kórus nevének eredete?

Argenteus = ezüstös. Amikor 2012-ben felmerült, hogy az addigi SZTE JGYTFK Vegyeskara helyett egyénibb nevet válasszunk, akkor ötletbörzét rendeztünk a kórus akkori tagjai közt és ez a név nyert. Az ötletgezda én voltam, arra emlékezve, hogy akkoriban több kollégám is „ezüstösnek”,„holdfényesnek” nevezte a kórus hangzását. Hogy ez így van-e, azt bárki megítélheti a honlapunkon található hangfelvételek, vagy a koncertjeink alapján.

Körülbelül hány fős a kar?

Általában 70 fő körül kezdünk szeptemberben, aztán némi általános lemorzsolódás után a második félévben 60-65 főre számíthatok.

Számos elismerésről olvastam a honlapon; esetleg ki tudna emelni egy „legfontosabbat”, ami a legnagyobb megtiszteltetés volt?

Egyet semmiképpen sem. Azt hiszem, a kórus egyetért velem abban, hogy minden szereplés más miatt egyedi és jelentőségteljes. Ha a szakmai elismeréseket nézzük, akkor a versenygyőzelmek jelentősek, vagy a Kodály Zoltán Magyar Kórusversenyen (amely az első komoly országos megmérettetésünk volt) a Kodály Intézet különdíja a legjobban előadott Kodály-műért. Ha azt nézzük, hogy mit adunk a közönségünknek egy-egy hangversenyen - ami a versenyeknél sokkal fontosabb - akkor meghatódott arcok, könnyes szemek, hálás kézszorítások jutnak eszembe és az, hogy nekünk az a küldetésünk, hogy gyógyítsunk az éneklésünkkel, a jelenlétünkkel, a kórustagokból koncerten áradó fiatal életenergiával. Talán túl patetikusnak tűnik ez, de nekem meggyőződésem és tapasztalatom, hogy így van.

Ha már a „legeknél” tartunk: melyik volt a legemlékezetesebb fellépésük?

Mindegyik az volt. Ha személyesen egyet kellene kiemelnem, amelyik nekem, mint kórusvezetőnek a legmaradandóbb és legtanulságosabb emlék, akkor a lelkileg és fizikailag rendkívül megterhelő 2014-es goriziai kórusverseny utáni hangversenyünket emelném ki, amelyet egy kis olasz falu templomában adtunk. A kórus tagjai gyakorlatilag a teljes hangi és lelki mélypont állapotában indultak neki a koncertnek. Szakmai instrukciókról szó sem eshetett, csak azt mondhattam nekik, hogy ne akarjanak „produkálni”, csak azokra a dolgokra gondoljanak éneklés közben, amik összetartanak minket és bízzanak abban az énektechnikában, amit minden pillanatban gyakorlunk és használunk. Ezen kívül mindenki annyit énekeljen csak, amennyit a hangja kényelmesen elbír. Életünk egyik legnehezebb, de ugyanakkor legcsodálatosabb hangversenye volt. A hangzáson nyoma sem volt fáradtságnak vagy betegségnek, hatalmas energiák mozdultak meg és a kórus valamiféle transzállapotban olyan produkciót nyújtott, amit azt hiszem, soha nem felejtünk el, de talán a közönség sem! Volt, aki a kimerültségtől sírva jött le a pódiumtól, de azt hiszem, hogy a lelkekben béke és egyensúly volt. Ha valamikor, akkor itt egyértelműen kiderült, hogy az Argenteust egész bizonyosan számon tartja az Úristen. A mi dolgunk, hogy ezt folyamatosan szem előtt tartsuk, és erős lélekkel megmaradjunk a küldetésünkben a nehézségek közepette is – amelyekkel bizony gyakorta megpróbál minket ...

Milyen stílusú művek szerepelnek a repertorájukban?

A kórus repertoárját három tényező határozza meg. Az első, hogy egy főiskolai kórusról van szó, amely a hallgatóknak tantárgy. Tehát a kórusirodalom minél szélesebb rétegeit kell megismerniük. A második az, hogy koncertező kórus vagyunk, tehát olyan darabokat tanulunk és tartunk műsoron, amelyekkel a mindenkori közönség számára mondanivalónk lehet. Itt a régi zenétől a kortárs művekig minden van, amit az utóbbi kb. 500 év terméséből megvalósíthatónak és aktuálisnak érzek. A harmadik tényező már nehezebb dió. Mivel az Argenteust számon tartják a város és az ország kóruséletében, bizony sokszor tanulunk darabokat felkérésre. Ezek általában szívesen fogadott, és minden esetben igen megtisztelő feladatok (a kórus eddig 19 kortárs magyar kórusmű ősbemutatóját énekelte, amely közül jó néhányat kifejezetten nekünk írtak), de olykor igencsak próbára teszik az énekesek képességeit.

A mostani koncert műsorából kaphatunk egy kis ízelítőt?

A jótékonysági koncertek mindig vegyes műsort tartalmaznak. Lesz komoly, mély mondanivalót hordozó kórusmű, de lesz könnyedebb, adventhez, karácsonyhoz kapcsolódó darab is. Ezeknek a koncerteknek az egyik célja, hogy nem csak az Argenteus kórust, de a Tanszékünkön folyó munkát is valamiképpen demonstrálják, úgyhogy szerepelnek a programban egyéni hangszeres és énekes produkciók is, a kórustagok, vagy éppenséggel a kórusvezető által előadva.

Végül pedig álljon itt néhány vélemény maguktól a kórustagoktól, akik arról vallanak: miért is jó az Argenteusba tartozni.

Kiss Gvendolin

Számomra az Argenteus egy szinte szavakban nem is kifejezhető fogalom, az a közös munka, amelyből megszületik egy koncert, és maga az Argenteusban éneklés élménye felbecsülhetetlen. Olyan összetartó erő működik a kórusban, ami nagyobb, mint mi vagyunk, és olyan rejtély, varázslat, ami tnem is tudunk megfejteni, csak érezzük, és ebben, ettől vagyunk az Argenteus. Hatodik éve énekelek ebben a kórusban, fel sem merült bennem, hogy miután lediplomáztam, nem maradok. A koncertek hallgatóságának reakcióira és véleményére szoktam elérzékenyülten gondolni, mert mindig azt emelik ki, mennyire együtt létezünk a színpadon és hogy igazi élményt adtunk nekik – ennél többet nem is kívánhatnánk.

Noé Veronika:

Az Agenteus több mint egy kórus. Ez egy közösség is, ahol figyelünk egymásra, jól érezzük magunkat együtt és nem utolsósorban együtt ünnepeljük azt, hogy zenélhetünk. Én azt szeretem az Argenteusban, hogy összegyűlik 60-70 különböző ember, teljesen eltérő személyiségek, más-más háttérrel, más adottságokkal, és ha mindenki elkezd egymásra és a karvezetőre figyelni, akkor ez a 60-70 ember egy nagy egészet tud adni. Mindenki beleadja a maga kis személyiségét, a maga kis vízcseppjét. Valakié nagyobb, valakié kisebb, valakié furcsa alakú, de a végén egy egységes tükörsima nagy óceán lesz a cseppekből és akkor ott nem az egyének számítanak, hanem az egység. Az emberek tényleg segítik egymást. Ha zenei problémáról van szó, akkor is biztosan lesz valaki, aki segít, de ha magánéleti dologról van szó, akkor is biztos lesz egy csomó ember, aki kifejezi együttérzését,meghallgat, megpróbál segíteni, tanácsot ad. mert annyifélék vagyunk, mindenki mást tesz be a közösbe, de pont a különbözőségeink révén, gyakorlatilag itt minden megvan.

Kis Judit:

"Gyerekkoromtól kezdve énekeltem kórusokban. Mindenféle alakulatot megjártam az általános iskolai népdalkörtől kezdve a komoly, profi nőikarig. Életem első vegyeskara az Argenteus. Szándékosan nem írtam "Argenteus kórus"-t, mivel ez a társaság nem csak kórus. De közösség. Barátság, közösség, betyárbecsület, munka és pihenés egyszerre. És mindezek mellett profi kórus, profi emberekkel."

Lengyel Klementina

Bár ez egy kötelező kórus a főiskolások számára, nem könnyű ide bekerülni. Vannak, akik csak évek múltán tudják értékelni mindazt, ami itt történik. Óriási munka, de a színpadra kiállni úgy, hogy ott fönn még azzal is összemosolyogsz, akivel az életben nem találtad meg a közös hangot; az mindennél többet ér. Bármekkora munkát is fektettem bele, ha újracsinálnám, se tennék másként. Sokan nen értik meg, mi az a közösségi szellem, amiről beszélünk, mert annyira különbözőek vagyunk és az életben nem tudunk valahogy mégsem közelebb kerülni mindenkivel; de szerintem nem az a lényeg, hogy minden egyes kórustag a legjobb barátom legyen, hanem, hogy azokon az embereken kívül, akik azok lettek - ami azért a kórus jelentős része -, valahol egy helyen, egy közösségen belül mégis egymásra tudunk őszintén mosolyogni.

Nagy Szabina

Szerb Antal írta egyszer valahol: "Vannak pillanatok az életben, melyek kiemelkednek, mint egy világítótorony valami titkos értelmű tengeren." Ilyen egy Argenteus szereplés is, akár a kórusban, akár a közönség soraiban éljük át. Az embert próbáló egyéni és közös munka során megszületik valami, ami mindig csupa szív és színtiszta varázslat. Máshol egészen biztosan nem tudnám ugyanezt elérni.

Kémenes Anikó

Végtelenül szeretek énekelni. Az Argenteus koncertjein majd’ megszakadunk a munkában, de az az öröm, amit éneklő tagként át lehet élni, illetve az, amely a hallgatóközönségből árad felénk, kárpótolás, jutalmaz. Néha nem könnyű a próbákon, hetente kétszer, este, fáradtan helyt állni. Ilyenkor, ha az egész világra is haragszom, eszembe jut, hogy mégiscsak az éneklésről van szó, mégiscsak nagyon király darabokat tanulunk, mégiscsak ott vagyunk hatvanan-hetvenen ugyanazért, és mégiscsak össze lehet kacsintani egy-egy jól megoldott dallamrésznél, tiszta akkordhangzásnál, kedvenc darabelején. Meg akármilyen sok is néha a program, a koncert, azért ott vagyunk egymásnak – erőnek, biztatásnak és barátnak.

Megyeri Vilmos

Amikor csatlakoztam a vegyeskarhoz, megdöbbenve tapasztaltam, milyen magas színvonal uralkodik a kórusban. Személy szerint az elmúlt három és félév alatt olyan tapasztalatokra tettem szert, ami az egyéb zenész tevékenységeimre óriási hatást gyakorol. Megtanultam, hogy egy adott szövegnek mekkora súlya van, hogyan kell azt átadni az embereknek zenei nyelven, hogy a hallgató is megértse, miről is van szó. Az elmúlt évek alatt elvégzett kemény, ámde boldog pillanatokkal teli munka mindig meghozta gyümölcsét. Ha elhagyom ezt a közösséget, csakis azért lesz, mert tovább szólít a kötelesség. Mindenféle nagyképűség nélkül mondom: soha nem iratkoznék át másik kórusba! Nagyon büszke vagyok arra hogy részese lehetek ennek az Egésznek, amit Argenteusnak hívnak! :)

A szerzőről