Pp kicsi 45
2017-12-14
Gustave flaubert

December szülötte: Gustave Flaubert

"Nem a szenvedély írja a verseket. Minél személyesebbek, annál gyengébbek. Minél kevésbé érzünk valamit, annál erősebb a képességünk, hogy úgy fejezzük ki azt, ahogyan valójában van, de rendelkeznünk kell az érzékeltetés adottságával."

Gustave Flaubert francia író, a lélektani regény egyik legnagyobb mestere. Leghíresebb művei a Bovaryné, a Szalambo, az Érzelmek iskolája, valamint a Pouvard és Pécuchet. Flaubert lassan és nagy alapossággal dolgozott. Egy-egy regény megszületését hosszas előkészítő, anyaggyűjtő időszak előzte meg, majd a regények részeinek elkészítése is több évig húzódott. 

Flaubert jómódú roueni polgárcsalád sarja, 1821. december 12-én született. Felmenői mind orvosok voltak. Apja a roueni kórház főorvosaként dolgozott, még lakásuk is a kórház területén volt. Flaubert egész világszemléletét meghatározta ez a családi körülmény. Első műve a Le Colibri című kis folyóiratban jelent meg; Flaubert mindössze 16 éves ekkor.

Iskolai tanulmányait szülővárosában kezdte, majd szülei Párizsba küldték, hogy jogi tanulmányokat folytasson. Kezdődő epilepsziája miatt félbehagyta egyetemi tanulmányait. 1846-tól élete végéig ideje nagy részét a Rouen melletti Croisset-ban, egy Szajna-parti kertes házban töltötte, amelyet apja vásárolt a számára. Anyagi függetlensége lehetővé tette, hogy minden energiáját az irodalomnak szentelhesse.

Már párizsi évei alatt is inkább az író- és művésztársaságok összejöveteleit látogatta, még tanulmányait is elhanyagolta. Itt ismerkedett meg első nagy szerelmével, Louise Colet költőnővel. Flaubert életének másik jelentős nőalakja Elisa Foucault, akivel kapcsolata azonban végig plátói maradt. 

Az 1848-as forradalom közéleti szerepvállalásra késztette Flaubert-t. Többször megfordult Párizsban és szülővárosában, Rouenban is bekapcsolódott a politikai küzdelmekbe. Ezt követően, 1849–51 között kétéves közel-keleti utazást tett. Bejárta Egyiptomot, Palesztinát, Szíriát, Törökországot, és megfordult Görögországban is. Ezt követően adta ki egyik leghíresebb művét, az 1857-ben megjelent Bovarynét, amelynek főhőse egy vidéki orvos felesége, Emma. Az unatkozó fiatal nő szépségével és érzékenységével kirí ostoba és korlátolt környezetéből; a regény az ő többszörös szerelmi csalódását rajzolja meg. Flaubert 1858-ban tett még egy utazást Tuniszban is, hogy készülő regényéhez, a Szalambóhoz anyagot gyűjtsön.

1880. május 8-án halt meg Croisset-ban magányosan és teljesen elszegényedve, miután vagyonát még 1875-ben unokahúgára hagyta, hogy megmentse őket a csődtől.

Az irodalomról így nyilatkozott: "Az írás felséges dolog, az ember többé nem önmaga, mégis egy saját maga alkotta univerzumban mozog. Ma például egy őszi délutánon férfiként és nőként, szeretőként és szeretettként lovagoltam egy erdőn keresztül, sárga levelek alatt; és én voltam a lovakban, a levelekben, a szélben, a szereplőim szavaiban, még a vörös napban is, ami szerelemtől ittas szemeiket lehunyni kényszerítette."

Kép forrása: wikipedia.com; film.animare.hu

A szerzőről