Pp kicsi 45
2017-06-29
Christopher marlowe

Marlowe: késelős dramaturg innovatív darabokkal

Február szülöttje: a belevaló Christopher Marlowe! 

„Ágyából kiszökik; hogy meztelen,
mit bánja, csak az ajtónál legyen,
s felsikolt férfit látván csupaszon
(zsenge szűznek ritka látvány nagyon)”

Nyilvánvaló, hogy a XVI-XVII. század az angol drámairodalom fénykora, egyszersmind a színháztörténet megújulásának kiindulópontja is. Ezen időszak legsikeresebb dramaturgjának Shakespeare-t tartották, mellette azonban volt egy olyan drámaíró – szó szerint mellette, hiszen egyazon évben (1564-ben) születtek –, akinek belevlóságát még Hemingway is megirigyelte volna. (Utóbbi kijelentette: „Mindössze három igazi sport létezik: a bikaviadal, az autóversenyzés és a hegymászás”.) Christopher Marlowe-ról nemcsak azt érdemes tudni, hogy ő teremtette meg a blankverseket, illetve olyan drámákat köszönhetünk neki, mint a „Doctor Faustus”, „A nagy Tamerlán” vagy „A máltai zsidó”, hanem azt is, hogy egyes híresztelések szerint titkos ügynök volt, eretnek, más dokumentumok pedig feljegyezték róla, hogy varázsló, esetleges párbajhős és pénzhamisító. Ennél azonban sokkal érdekesebb dolgok is akadnak az író életével kapcsolatban, de erről később.

Nem szabad elfeledni, hogy Marlowe nemcsak a tehetségének köszönheti sikereit (bár igazán tehetséges volt), de jókor is született és jó helyre. Elég okos gyermek lévén a szülei már korán támogatták fiúk taníttatását, az olvasott Christopher pedig hamar bekerült a cambridge-i egyetemre ösztöndíjjal, ahol bölcsészként diplomázott le. Pontosan tudta, hogy az irodalomban mi is volt akkor az igazán menő; Shakespeare-rel szinte párhuzamosan, 1587/88 körül indította el írói karrierjét.

részlet egy Doctor Faustus-előadásból

[Mintegy zárójelben muszáj megjegyeznem, hogy ők ketten nem csak az alkotásaik miatt kerültek párhuzamba a XVI. századi irodalmi legendák centrumában: körülbelül 150 évvel Shakespeare halála után kételyek merültek fel munkáinak szerzői hitelessége körül, amelyek más szerzők felé mutatnak, köztük pedig előkelő helyen szerepel Christopher Marlowe.]

Marlowe irodalmi pályája kacifántosan kezdődött. A bölcsészdiploma megszerzése után tovább is az egyetemen akart maradni, hogy elvégezze a teológiát, ugyanis az volt az álma, hogy anglikán pap lesz, később pedig világi méltóság. Azonban (már akkor is) nagyobb szórakozásnak számítottak az egész éjszakás mulatozások. Egyik este olyan jól sikerült a buli a drámaíró háza táján, hogy egy óriási diákverekedés keveredett belőle, amire nemcsak a lakosság egy része, hanem a rektor is felriadt, és felöltötte díszruháját és jelvényeit, hogy személyes tekintéllyel oszlassa szét a rend- és csendzavaró diákokat a kocsmában. A már eléggé részeg Marlowe pedig elébe ugrott és zsebkésével hasba szúrta. A seb szerencsére nem volt halálos, Marlowe pedig elég könnyen megúszta a dolgot: csupán az angol egyetemről tiltották ki. 

Ezt követően beállt kalóznak (ez ugyanis akkoriban teljesen természetesnek bizonyult). Első alkotásait ez idő tájt írta, amire Kyd csak annyit reagált, hogy ő ezeknél jobbat tud alkotni. Tehát – miközben Francis Drake-nél tett kiváló szolgálatot – Marlowe tovább gyakorolta az írást, majd megszületett „A nagy Tamerlán”. Háromévnyi fosztogatás és tengerészkedés után úgy döntött az íróvá avanzsált fiatal, hogy Burbadge elé áll, aki felismerte benne a tehetséget benne. Innen pedig megfékezhetetlen volt Marlowe sikeressé válása. (Burbadge egyébként nem kevesebbet tett le a színháztörténet púderesasztalára, mint a Globe Színház terveit).

Jelenet A máltai zsidóból

Nagy jelentősége van tehát Christopher Marlowe-nak, aki élete kettősségével teremtett magának egy legendás írói szerepkört. Életéhez hasonlóan halála is szürreálisnak mondható, ugyanis kedvenc időtöltései közepette érte a halál, nevezetesen alkoholizálás és verekedés közben. Egy matrózlebujban részeg tengerészektől elragadott egy leányt, amiből verekedés fakadt. Feltehetőleg nem sikerült felmérnie az erőviszonyokat, ugyanis mindkettőjüknek nekirontott. Marlowe az egyik ellenfelét ökölcsapással földre terítette, a másik azonban kirántotta kését és fejbe szúrta a drámaírót, aki azonnal meghalt.

Kétségtelenül izgalmas élete mellett  mégis drámaírói fontossága vált kiemelkedővé a XVI. századi angol irodalomban.

Képek forrása: famousauthors.org, .timeshighereducation.com
Az idézet forrása: Christopher Marlowe - Héro és Leander 

A szerzőről