Pp kicsi 45
2017-04-24
45105 truba2 (1)

Valentin-nap a legendák tükrében

Sokan támadják az angolszász ünnepet, egyrészt idegensége, másrészt elüzletiesedettsége miatt. Bár személy szerint én mindennek örülök, ami kicsit felderíti a mindennapokat, jelen cikk célja mégsem a pro és kontrák felsorakoztatása. Helyettük a Bálint-naphoz fűződő történelmi-irodalmi érdekességekről olvashattok!

Szinte minden kulturális történetet lehetne úgy kezdeni, hogy „már az ókori görögök is…” Nos, majdnem – ezúttal ugyanis Rómával kezdjük a sort.

A szerelmet már akkor is ünnepelték, amikor még Szent Valentin meg sem született. Eredetileg február 14-e Juno istennő napja volt s így nők, a szülés és a házasság ünnepe is. Másnap pedig kezdetét vette a Luperkalia. Az egyszerű nép fiai és leányai egymástól szigorúan elválasztva éltek… kivéve ezt az ünnepélyt. Luperkalia előestéjén felírták, majd üvegbe gyűjtötték a lányok neveit. Minden fiú kihúzott egyet és a rajta szereplő lány lett a társa az ünnepség alatt. A fiatalok párosítása olykor egész évre szólt, és előfordult az is, hogy szerelem, majd házasság lett belőle.

Maga Valentin II. Claudius császár korához köthető. A császár megtiltotta a házosodást, ugyanis úgy vélte, hogy ha a férfiak családjukra gondolnak, akkor kevésbé lesznek hasznavehetők a háborúkban. Szent Valentin római pap volt ekkoriban, aki titokban mégis összeadta a párokat. Ezért mártírhalállal kellett fizetnie 270 körül. A legenda szerint levelet hagyott hátra a börtönőr lányának, a „te Valentinod” aláírással.

Éppen február 14-én végezték ki, és később az egyház felhasználta a számára szerencsés egybeesésért. 496 körül még éltek a Luperkalia hagyományai, de lévén pogányság, a papság nem tűrhette. Mivel megszüntetni nem tudták, végül Gelasius pápa elrendelte, hogy az addigi Luperkalia helyett február 14-én Szent Valentinre emlékezzenek.

Chaucer nyomában
Bizony, a középkori angol költőnek is volt köze a Bálint-naphoz. Olyannyira, hogy egyes vélemények szerint ő tette igazán népszerűvé hazájában ezt az ünnepet! Bár a legtöbbek számára a Canterbury meséknek köszönhetően cseng ismerősen a neve, most egy másik művéről, a Madarak parlamentjéről lesz szó. Ezt az alkotását II. Richard udvarában adta elő a február 14-i ünnepségen 1383-ban. A költeményben a madarak épp ezen a napon sereglenek össze Triász, a természet istennője körül, hogy így mindegyikük társra találjon.

Persze a későbbi századok is tovább árnyalták az ünnepet. A mai virágárusok például felettébb hálásak lehetnek egy másik költő, Samuel Pepys feleségének, Elisabethnek. Az asszony ugyanis 1667-ben férje szerelmes levelére egy virágcsokorral felelt. Az angol nemesi társaság pedig örömmel utánozta őket az elkövetkező években is.

És ha már angol költők, Shakespeare sem maradhat ki a sorból. A Hamletben is Valenti-napi utalásra bukkanhatunk, egészen pontosan a megtébolyodó Ophelia énekében.

„Holnap szent Bálint napja lesz,
Mindjárt reggel korán;
És ablakodnál, párodul,
Ott leszek, én leány.
Kelt a legény, felöltözött,
Ajtót nyitott neki:
Bement a lány, de mint leány,
Többet nem jöve ki."

Képek forrása: www.theimaginativeconservative.org, parksandgardensuk, flavorwire

A szerzőről