Pp kicsi 45
2017-08-17
Alkimista

Pauolo Coelho - Az alkimista

Balogh Gergő gondolatai Paulo Coelho - Az alkimista című könyvéről

A könyvbarteren volt szerencsém beszerezni Paulo Coelho – Az alkimista című könyvét. Nem tudom már, hogy a „miért ne?” elve alapján választottam, vagy az agyamban régóta bujkáló mémek aktivizálódtak és ösztökéltek a műre - ahogy az író neve a karácsonyi díszítésben, szinte mint facebook poszt csillant fel -, de nem tudtam otthagyni. Titkon talán egy kis remény is élt bennem, hogy amit az online társadalom Coelhotól kinyilatkoztatásként, mint az élet kulcsát naplementés képre kényszerít, természetes élőhelyén a kontextusban, értelmes és komplett filozófiai egységet alkot.

A történet Santiagoról szól, aki juhászként tengeti mindennapjait, mígnem két egymást követő éjszakán is ugyanazt az álmot látja, miszerint Egyiptomban a piramisoknál kincsre lel. A történtek fölzaklatják, ezért egy jövendőmondó segítségét kéri, aki az univerzum energiáit felhasználva megfejti az álmot és rájön a jelentésre: Santiago Egyiptomban a piramisoknál kincsre lel. A főszereplőnek ez így túl direkt, a kuruzsló véleményével mit sem törődve továbbáll. Később találkozik egy királlyal, aki mentalistákat megszégyenítő módon a birkáinak számából és a juhász búsan lógó kutyafüleiből megállapítja, hogy valami nyomasztja, így férkőzve bizalmába, csalva ki jószágait és megtanítva arra, hogy az életben nincs más alapérvényű igazság, csak az, hogy „ha akarsz valamit, az egész Mindenség összefog, hogy akaratodat megvalósíthasd”, és, hogy „az életben minden: jel.” Ezen felbuzdulva a fiú nyakába veszi az Oravecz Nóra összest meg Afrikát, és ezernyi veszéllyel szembenézve indul el, hogy a piramisok lábánál Személyes Történetét megvalósítsa. Többször rabolják ki és kerül veszélybe élete, ám ő mindvégig pozitív, bízik az univerzumban, személyes történetében, a sivatagban, ezért rátalál az igaz szerelem, s egy kis csavarral a mű végén élete busás jutalomba torkollik.

A mű meglehetősen egyszerű felépítésű, rövid, egyszerű mondatok egyszerű szavakkal, melyek szinte daráltatják a szemmel azt a közel 180 oldalt, amiből áll. Az egyszerű stílus önmagában még nem baj, ám eléggé zsigerelően hat a műben számos helyen fellelhető zanzásított vallási vagy filozófiai önigazolást nyújtó frázisokra, mik így csak lecsupaszítva, a gondolatébresztés szintjét meg nem ütve álspiritualista módon hatnak az olvasóra. Alapból a címszereplő alkimista tudománya, az alkímia is kifosztatik a műben, a több ezer éves filozófiai hagyományait csak épphogy megpedzve, végül a közhiedelmek szintjén elterülő, mint a „dolgokból aranyat csinálás tudománya” köt ki, de a hérakleitoszi „hen panta einai”, azaz a „minden egy” sem érdemel a műben bővebb magyarázatot.

Ez a mű egy rendkívül felszínes és közhelyes közmondásgyűjtemény. Irodalmilag sem nyújt sokat, bár ez lehet hogy a fordítás hibája, így véleményem a portugál nyelv ismerete hiányában nem releváns. A végén a csavar azért nem volt rossz, népmesei tanulságokat idéz, miket Coleho felszínes filozófiájával nagy lufivá fúj, majd hagy elszállni, a tartalom után az olvasó pedig hiába kapkod.


Alkotásaitokat továbbra is várjuk az info.szabadotletek@gmail.com címre!

A szerzőről