Pp kicsi 45
2017-04-24
Ask the dust

Kérdezd az út porát

Balogh Gergő kritikája John Fante Kérdezd az út porát című regényéről

            Mélyen tisztelt főszerkesztőnk unszolására vettem kezembe John Fante – Kérdezd az út porát című könyvét. Mivel eddig az író nevét sem hallottam – ez az én szegénységi bizonyítványom – megvallom őszintén, közhelyesnek tűnő címe miatt nem vártam túl sokat tőle. Azonban a 2002-ben kiadott verzióhoz a Charles Bukowski által írt előszó eléggé szenvedélyesre sikeredett, ami mind stílusában, mind hangulatában megágyaz a sztorinak.

            Arturo Bandini (a főszereplő) egy olasz felmenőkkel rendelkező reményteljes ifjú, ki első novellájának megjelenése után egyből Los Angelesbe költözik, hogy előre elélje írói ábrándjainak minden foszlányát. Az első fizetés persze hamar elfogy, és az élményadagokkal teletűzdelt, inspiráló város sem váltja be a hozzáfűzött reményeket. A regény elején egy eléggé szakadt, ám első sikerétől eltelt figurát ismerhetünk meg, aki további szakmai sikerek híján az anyjától kéreget, narancson meg kávén él egy poros hotelszobában. Kudarcai elől fantáziáiba menekül, hogy önképét fönntartsa, s míg a dohány és a narancs testét tartósítja, az összeomlástól ezen képzelgések mentik meg.

            A történet akkor válik érdekessé, mikor beül egy helyre, hogy utolsó pénzét élete legrosszabb kávéjára költse, és megismerkedik a mexikói pincérnő Camillával. Kapcsolatuk rendkívül viharosan indul, majd ez a későbbiekben sem csillapodik, de nincs mit tenni, az író beleszeret. Ám a lány mást szeret, és érdekes módon, a kezdeti huzavona után egy teljesen másfajta kapcsolat alakul ki köztük. Arturo egyfajta védelmező szerepét tölti be, és próbálja megmenteni a fájdalomtól a drogokba menekülő lány lelkét. Ez az egész odáig fajul, hogy konkrétan az életét szervezi a lány köré, ki időről időre elszökik, majd levélben pénzt tarhál, de viszonzásként nem nyújt semmit.

            Habár a 30-as évek Amerikájában járunk, a megemlített pár évszám ellenére az egész mégis olyan időtlen, szinte tapinthatóan valódi. Fante jól bánik a szavakkal, minden mondata erőtől duzzad, és szinte hipnotikus állapotba kerülve a szem csak úgy zabája az oldalakat. Imádtam az atmoszféráját. Az esőáztatta utcák, a szűk sikátorok, a tengerpart, Los Angeles legalja, a fűszagú hotelszobák és a sivatagi autókázások éjszaka szinte megelevenednek. Fante humora a főszereplő kicsinyes természetében fejeződik ki, képzelgéseinek „öngerjesztő mechanizmusa” olyan távlatokba repíti a valóságtól, hogy az olvasó gúnyos mosollyal az arcán süllyed vele együtt. Ám ezekre a pontokra igenis szüksége van. Bevándorlók sarjaként (mint maga Fante is) élete során lyukacsosra sebezték. Ebből kifolyóan húsz évesen még nem volt nővel, a származása miatti gát olyan falakat épített benne, melyeket hosszas agónia után csak a regény fele körül képes átlépni, a méltán megérdemelt siker hatására – mivel Bandini egyébként tehetséges író – az önigazoló képzelgések is lassan elmaradnak. A traumák fájdalma párszor elő is tűnik a műben Camillával való beszélgetés, veszekedés, vádaskodás és elégtétel koholás, vagy a napszemüveges csiricsáré inges emberek méregetése közben.

            Jó humora ellenére a mű fájdalmasan magányos. Camilla sorsának és az író szerelmének nincs közös intervalluma, mintha nem is tartózkodnának egy helyen. A sivatag homokja minden mézes mázat lemar róluk. A kezdeti heves, latinos lelkesedés a végére önzetlen szeretetbe csap át a főszereplő részéről, még annak tudatában is, hogy a lány más béklyói alatt szenved és sorsa tragikuma visszafordíthatatlan. Fante a művet kellő mértéktartással és stílusosan zárja pecsétet rakva a főhős jellemfejődésének ezen szakaszára, megmagyarázva a számomra eleinte zavaró címválasztást.

            Persze a mű nyilván nem tökéletes, ám hibáit számomra nyelvezete és atmoszférája teljesen elfedi. A humoros és dinamikus képzelgések és a nyomasztó ám életteli környezet okozta kontraszt bennem olyan feszültséget keltett, hogy szégyelltem letenni a könyvet.


Alkotásaitokat továbbra is várjuk az info.szabadotletek@gmail.com címre!

A szerzőről