Pp kicsi 45
2017-08-19
644 aba novak fresko

A virtuóz festő

1894. március 15-én született Aba-Novák Vilmos, a modern magyar festészet egyik legeredetibb és legvitatottabb tehetsége. 

Kenéz Marcell cikke

Aba-Novák Vilmos magyar festő és grafikus Novák Vilmos József Zsigmond néven született. Két testvére volt, Novák Gyula és Novák Mária. Kisgyerekkorát a Krisztinavárosban élte, ahol már korán elkezdett járni az ócskapiacra, ahol szülei támogatásával rajzeszközöket vásárolt. Kijelenthetjük tehát, hogy már ekkortól kezdve tudatosan festőművésznek készült. Ezt támasztja alá az is, hogy csak művésziskolákat végzett. Többek között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult; itt Révész Imre tanítványa lett. Tizennyolc éves rajztanárnövendékként felvette az Aba előnevet, majd dolgozott a szolnoki művésztelepen, ahol Fényes Adolftól olajfestést tanult.

Tanulmányait azonban megszakította a háború, amelyről többek közt így ír naplójában: „1915. május végén a tábori ezredhez bevonultam mint hadapródjelölt őrmester Galíciába … a Lemberg környéki harcokban vettem volt részt.” A háborút - naplója tanúsága szerint - teljesen értelmetlennek, művészi ambíciói gátlójának tartotta. Megsebesült, jobb karja hosszú időre lebénult, emiatt közép- és felsőfokú rajztanári oklevelét mint szabadságos katona szerezte meg, három évvel a bevonulása után.

1922-ben nyitotta meg első kiállítását, majd produktív részt vállalt a magyar festészet köreiben. Ezután kezdett felfelé ívelni pályája, ami a díjazásokban is megnyilvánult, valamint egyre többen látogatták kiállításait. Később a Római Magyar Akadémia ösztöndíjasa lett, ám tizennégy hónap után otthagyta, és magántanárnál végzett tanulmányokat. Mindezzel párhuzamosan gyűjteményes kiállításokat rendezett Milánóban, Genovában, Bergamóban, Triesztben. Szerepelt Pittsburgh-ban és New Yorkban. A Búcsúsok kompátkelése a Tiszán című képét megvásárolta a New York-i Museum of Modern Art. Részt vett a római ösztöndíjasok első csoportkiállításán, majd elkészült a szegedi Dömötör-torony al-secco képeivel.

Kiállításai és díjai bizonyították tehetségét, így senki sem kérdőjelezhette meg, mikor 1933-ban megalapította az Amerikai-Magyar Művészeti Akadémiát. Az 1937-es évben a Párizsi Világkiállítás Grand Prix díját hozta a Francia-magyar történelmi kapcsolatok című pannója révén. (A pannó ma Székesfehérváron, a Csók István Képtárban van elhelyezve, s évente legalább egy időszaki kiállítás alkalmával megtekinthető. Az időpontokról tanácsos előre tájékozódni.) Két évre rá a budapesti Képzőművészeti Főiskola tanára lett, ekkor kitüntették a Corvin koszorúval, valamint ekkor készült el a székesfehérvári Szent István-mauzóleum falképeivel.

A két világháború közti Magyarországon ő volt a római iskola legtermékenyebb alkotója Kiváló kompozícióteremtő képességgel monumentalitásra törekvő stílusban adott elő. 1941. szeptember 29-én, 47 évesen hunyt el Budapesten egy betegségben, amely egy évvel előtte támadta meg. Sírja a Farkasréti temetőben található.

Életében freskófestőként számos állami és egyházi megbízást teljesített. Késői temperafestményein virtuóz stílusa magába olvasztotta az expresszionizmus és az olasz novecento formanyelvének elemeit. Harsány színekkel festett, monumentális ihletettségű, dinamikus kompozíciók jellemzik; kedvelt témája volt a falusi vásár és a cirkusz világa. Bravúros technikával idézte fel – karikaturisztikus elemeket sem nélkülözve – az alföldi nép életét. 

A szerzőről