Pp kicsi 45
2017-05-27
A

Kincsem, avagy a magyar csoda

2017-ben Herendi Gábor egy izgalmas kalandfilmmel tiszteleg a március 17-én 130 éve elhunyt magyar csodakanca, Kincsem előtt. A Belvárosi mozi lehetőséget biztosított arra, hogy a közönség március 15-én még a premier előtt megcsodálhassa, hogyan sikerül filmvászonra vinni ennyi sikert és küzdést. 

Kételyekkel tele ültem be a moziba, hiszen nem tudtam, hogy a meggyőző előzetes után, vajon mire is számítsak a filmtől. Vajon mennyire lesz korhű, vagy tényleg teletűzdelik modernkori szlengekkel? Azonban a maga két órája alatt teljesen magával ragadott az alkotás. Hiszen a poénokon kacagtam, Kincsem győzelmeinek a színészekkel együtt örültem, és sírtam a fájdalmas jeleneteken, amelyek minden ember szívét megérintették.

A film költségvetését meghallva számos ember morajlott fel, hogy mégis miért költünk ennyit egy snassz lovas filmre. Illetve sajnos Herendi Gábor előző alkotásai nem arattak akkora sikert, hogy a magyar közönség bizalmat tápláljon irányába. Azonban az alkotók nem kótyavetyélték el a milliókat, sőt milliárdokat, hanem készítettek egy olyan filmet, amelyre örömmel ül be a néző a moziba, vagy épp nézi meg a családjával egy esős vasárnap délután.

A történet főhőse Blaskovich Ernő (Nagy Ervin) egy züllött életet élő, lecsúszott nemes a kiegyezés kori Magyarországon. Gyermekkorában elvesztette édesapját, akit a megtorlás során saját barátja ölt meg. Ernő pedig mindezt végignézte, majd megélte, ahogy e régi barát kisemmizi őt. Ekkor megfogadta önmagának, hogy bosszút fog állni Otto von Oettingen bárón (Gáspár Tibor), aki nem mellesleg a császár bizalmasa. A bosszút azonban megnehezíti az, hogy Ernőnek egy árva petákja sincs, különféle hitelekből, kölcsönökből tartja fent magát és utolsó megmaradt versenylovát. Azonban egy rossz döntés következtében még őt is elveszíti.

Majd bekövetkezik a csoda az életében. Meglátja a vad kancát, aki minden bújára-bajára orvosság lehet. Azonban mit sem ért volna a film, ha Kincsem a kezdetektől kezdve mindent megnyer és minden egyszerűen sikerül a mi „szegénylegény” típusú hősünknek. Kincsemet szó szerint az utolsó forintján tudja „megvásárolni”, majd el kell döntenie, hogy betörni fogja, vagy megszelídíti, hiszen a ló senkit sem tűr meg a hátán. Az alkotók nem sajnálták a bonyodalmakat és a fordulatokat a filmből. Igaz, hogy Ernőt a bosszúvágy fűti gyermekkora óta, azonban a báró lánya iránt táplált gyengéd érzelmeinek nehéz parancsolni.

A filmet a hátán viszi a két főhős, hiszen annak ellenére, hogy elsődlegesen kalandfilm a mű, nem feledkezhetünk meg a romantikus jelzőről sem. Klara von Oettingen (Petrik Andrea) és Blaskovich Ernő között intenzív érzelmek bontakoznak ki a filmvásznon, amely fontos a történet alakulásában. Vajon melyik a fontosabb: a bosszú vagy a szerelem? Vajon főhősünk a nehéz helyzetben melyik mellett dönt? És ez vajon Kincsemet érdekli-e?

Kincsem 54 versenyen indult, ebből 54-et megnyert, annak ellenére, hogy kanca volt. Több testhosszal verte a méneket is, ami szokatlan a lóversenyeken. Eredetileg nem vásárolta Blaskovich, hanem saját lova szülte neki. De csodálatos módon a gyenge csontozatú kancát nem tudta eladni, és később rengeteg sikert és dicsőséget hozott neki.

A film talán egyik leghihetetlenebbnek tűnő jelenete az, amely mégis igaz. A macska és Kincsem barátsága. Ugyanis a valóságban is létezett a kis fekete-fehér cica, aki minden verseny előtt megnyugtatta a csodakancát. Azon hírek keringtek, hogy Csalogány a boulogne-i kikötőben elkóborolt a verseny előtt, s az egész istállószemélyzet őt kereste, mert Kincsem nem volt hajlandó rajthoz állni, míg nem látja kedves barátját.

A film képi világa meggyőző, a modernitás belevegyül a régiségbe. Azonban szembetűnő, hogy a cselekmény beleszűkül egy kis térbe, holott az egész világot bejárta a kanca és gazdája. A versenyeket különféle kameraállásokból láthatjuk, melyek igazán meggyőzőek, azonban a harmadik futam után sablonossá válnak a lassítások, unalmas lesz a zene. Azonban ezen apróságok ellenére is megéri megnézni.

Kincsem nem próbált több lenni, mint ami. Egy remek magyar filmet láthatunk, ahol a rendező nem arra törekedett, hogy egy történelmi filmet alkosson, hanem inkább arra, hogy észrevétlen lopja be Kincsem nevét a köztudatba. A nehéz, megszorításokkal teli időkben Kincsem azt tette, amihez értett. Versenyeket nyert, holott mindenféle módon megpróbálták ebben meggátolni. És hogy ez mit adott a magyaroknak? Reményt

képek forrása: Origó, Mno.hu, Index.hu

A szerzőről