Pp kicsi 45
2017-06-23
Tan%c3%a1r

Pedagógusképzés - véleményrovat

Számos tisztázatlan kérdés és kétkedés övezi manapság a pedagógusképzést, sőt általában véve a tanári hivatást. Interjúnkban SZTE-s hallgatókat kérdeztünk többek közt a képzés gyakorlatiasságáról, a Tanítanék Mozgalomról és a Pisa-felmérésről.

Mi motivált a tanári pályára? Közrejátszott benne a béremelés híre?

Őszinte leszek. A tanári pályára szerintem az ember elsősorban nem a pénzért jelentkezik, Persze motiválhat a jövedelem, de nem ez az elsődleges szempont a pedagógus életében, hanem az elhivatottság és az öröm, amit a munkájából merít. A béremelés? Örömmel hallottam a hírt, boldog lennék, ha jobban megbecsülnék ezt a munkát is. Elvégre mindig van hova költeni a zöldhasúakat.

Elég gyakorlatiasnak érzed a pedagógus-képzést?

Sajnos azt tapasztalom, hogy nagyon sok az elméleti tárgy, nem helyeznek elég hangsúlyt a gyakorlati elemekre, így értelmetlennek tűnhet sokszor a „pályára való készülődés”. Hiszen egy fogalom nem fog minket jobb tanárrá tenni. Az elméleti tudás ahogy jön, úgy el is száll a nagy része és semmire sem tudjuk használni gyakorlati téren.

Mit gondolsz, mivel lehetne javítani a képzés minőségén?

Több „hasznos tárgyra” lenne szükség és közoktatás-közelibb oktatásra. Sok a fölösleges tárgy, kevés az igazán hasznos lehetőség a kibontakozásra. Legalábbis most nagyon így fest a kép.

Vajon mitől jó egy pedagógus?

Következetes, humoros, tettre kész és szereti a tanítványait. Örömmel megy be az órára. Ugyan ki szeretne egy kifacsart citrommal órán ülni?

Mi a véleményed a pedagógusképzés elméleti részéről?

Túl sok fölösleges ismeretet kell bebiflázni, amit sajnos nemigen lehet hasznosítani a való életben. Jobban örülnék, mondjuk, ha elméleti pedagógiai fogalmak helyett az ember lelkével foglalkoznánk vagy gyerekekről tanulnánk.

Miért jó vagy miért rossz ez a pálya?

Nehezen lehet meggazdagodni belőle, de aki érzi magában az elhivatottságot, annak megéri. A fizetésemelés hálistennek’ már érezhető méreteket ölt, megélni, azt gondolom, meglehet belőle. Azonban az anyagi haszonnál talán van egy nemesebb gazdagság, és ez a lelki-szellemi.

Hogy véled, megéri manapság tanárnak állni?

Anyagilag? Jó kérdés. A munka öröméért mindenképpen, hisz ha szereted, amit csinálsz, egy percet sem dolgozol. Persze a rendszer nem tökéletes. Sok teher van a pedagógusokon, de bízom abban, hogy ez változni fog.

Mi a véleményed a Tanítanék Mozgalomról?

Remélem, hogy sikeresek lesznek és végre sikerül együttműködniük a kormánnyal. Jó lenne, ha mindenki fölismerné, hogy a közoktatás jobbítása lenne a közös cél és fölzárkóznánk a lemaradásból. Talán az állam is lehetne itt-ott toleránsabb, elnézőbb, elvégre az akarat mindkét oldalról nemes, de a kommunikáció egymás felé sajnos nem épp a legeredményesebb.

Vajon a PDSZ képes lesz érvényesíteni a tanárok érdekeit?

Sajnos nem gondolom, hogy sikerrel fognak járni, de szorítok neki.

A Pisa-eredmények nem sikerültek valami fényesen. Egyre rémisztőbb képet kap az átlagember a közoktatás állapotáról, a leterhelt tanárokról, az elöregedő pedagógus-társadalomról. Sőt már szakember-hiányról is beszélhetünk. Az ország jövője a tét. Mennyire érzed ennek a súlyát?

Optimista vagyok. Mindenütt vannak hullámvölgyek, a pedagógus pálya volt már mélyebben is, mint ma. Azt gondolom, hogy szüksége van a nemzetnek tanárokra, oktatókra, mert ez kulcskérdés a fölemelkedés tekintetében. Bár nem a legkedvezőbb minden, de elmondható, hogy elindult valamiféle változás, valamiféle gondolkodás a jövő kapcsán. A Pisa- eredmények magukért beszélnek, de innen szép fölzárkózni. Van felelősségünk, de ugyanakkor a szülőknek is együtt kell működniük a tanári karral.

 

Érzel magadban annyi lelkesedést, hogy akár most is katedrára lépnél?

Még várnék a katedrára lépéssel, ne hamarkodjuk el a dolgokat!

 

A szerzőről