Pp kicsi 45
2017-08-19
Pint%c3%a9r kl%c3%a1ra 630x210

Interjú Dr. Pintér Klárával, a JGYPK főiskolai docensével

A mai napon Dr. Pintér Klárával, egyetemünk Juhász Gyula Pedagógusképző Karának főiskolai docensével készített interjút a Bölcső. A Tanító- és Óvóképző Intézet Matematika Szakcsoportjának oktatója matematika tantárgypedagógiát, valamint egyéb matematika modulba tartozó tárgyakat tanít. Ezek mellett szakköröket tart kisiskolás gyermekeknek is.

(Kenéz Marcell cikke)

A családjában van-e aki Ön miatt, az Ön példája miatt  választotta a tanár/pedagógus pályát?

P. K.: A gyerekeim pályaválasztása tőlem független, csak a lehetőségeket próbáltam megadni nekik, hogy olyan pályát válasszanak, amit szeretnek. A legnagyobb lányom a matematikusi mellett tanári diplomával is rendelkezik, de az előbbivel kedvezőbb állást kapott. Egy másik gyermekem a Concerto zenekarban hegedül, emellett tanít félállásban. Nagyon élvezi a tanítást, a gyerekek is szeretik.

Mit tanít, és hogyan fogalmazódott meg Önben, hogy hallgatókat szeretne tanítani?

P. K.: A szüleim pedagógusok voltak, ebből következően fel sem merült a tanári pálya,  matematikus szakot végeztem, azonban nem sikerült megbarátkoznom a programozással. Miután a főiskolára kerültem végeztem el a tanár szakot, és megszerettem ezt a korosztályt, hiszen nagyon kreatívan lehet tanítani őket.

Milyen tapasztalatai vannak gyermekekkel?

P. K.: Többnyire  okos gyerekekkel találkozom, mert táborokat, szakköröket tartok. Szeretem ezeket a foglalkozásokat, a gyerekek érdeklődőek, szeretnek játszani, gondolkodni, jó ötleteik vannak, nagyon jó tapasztalataim vannak velük.

Milyen tapasztalatai vannak a tanító-, illetve óvódapedagógusnak tanuló hallgatókkal?

P. K.: Velük kicsit nehezebb, mert mások az elvárások, a tanító hallgatóknál a felkészítés olyan kell legyen, hogy a következő korosztályt be tudják vezetni a matematika rejtelmeibe. Mindig belegondolok, ki fogja tanítani az unokámat. Nem egyszerű megtalálni azt az utat, azokat a feladatokat, amik hasznosak, és érthetők is számukra. 

Tehát a módszertant másképp tanítják máshol?

A módszertant mindenki másképp tanítja. Mi szeretnénk megmutatni a matematikatanítás és a matematika kapcsolatát, hogy a hallgatók lássák a miérteket, a tanítandó anyag matematikai hátterét. Ennek ismeretében tudják a céljaiknak megfelelően kiválasztani a megfelelő tanítási módszereket, eszközöket. A matematika tantárgyakat tanító kollégáimmal összehangoltuk a matematika és a tantárgypedagógia tananyagot, ezeket az általános iskolában tanító szakvezetőkkel is egyeztettük. 

Ön szerint mennyire tudják hasznosítani az egyetemen tanultakat a hallgatók, a gyakorlataik alkalmával?

P. K.: Ezt a hallgatóknak kellene megmondani, én igyekszem olyan dolgokat mondani, tanítani, ami a gyakorlatban előfordul, amit a való életben is alkalmazni tudnak, hasznosnak bizonyulhat számukra. A tantárgyak felépítése mostanra  eltolódott a  gyakorlatok felé az előadások rovására,  ez szerintem jót tett a képzésnek.

Nehéznek találja-e az oktatás-nevelés, vagyis a pedagógiai pálya tanulását/tanítását, ha igen, miért?

P. K.: A tanító szakot nagyon nehéznek tartom, mert a tanítóknak minden tantárgyból kell módszertani ismeretekkel,  lexikai tudással is  rendelkezniük, emellett még legyen pedagógiai érzékük, tudjanak bánni a gyerekekkel is. Ez nagyon nehéz azoknak, akik gyenge középiskolai eredményekkel, hiányos alapokkal kerülnek hozzánk. Biztosan javítana a helyzeten, ha magas fizetéssel  csábítanák az okos diákokat, a pedagógusi pályára, ez később sokat javítana a közoktatás színvonalán is.

Vannak publikációi? Milyen témákra fókuszálnak?

P. K.:  Fő témám a problémamegoldás,  nagyon szeretem az érdekes feladatokat, már akkor is főleg ezzel foglalkoztam, amikor tanár szakosokat tanítottunk, és  ebből írtam a PHD dolgozatomat is. Ezen kívül módszertani kérdésekkel foglalkozom főleg a kombinatorika, valószínűségszámítás témakörben. 

Milyen kutatást folytat, és mit szeretne elérni vele?

P. K.:   Az MTA szakmódszertani pályázatának keretében több kutatásban is részt veszek. Egyik a problémamegoldó képesség vizsgálata, amelyben a tanulói stratégiákat szeretnénk felderíteni, vizsgáljuk a fejlesztés lehetőségeit, ami reményeink szerint a hallgatók képzésébe is bekerül. A másik téma a matematika az óvodai nevelésben, az óvoda-iskola átmenet vizsgálata. Olyan tevékenységeket, játékokat fogunk kidolgozni, amelyek az óvoda programjába beépítve megkönnyítik a gyerekek számára az iskolakezdést.

Van-e olyan meglátása, amivel lehetne javítani, esetleg fejleszteni a tanítóképzést, matematikára fókuszálva?

P. K.:  Azt gondolom, hogy eddig viszonylag jó helyzetünk volt, az adott órakereten belül a kollegáimmal sikerült kidolgozni olyan tantárgyakat, tananyagokat, amivel a lehető legjobban tudtuk fejleszteni a hallgatókat. Több matematika óra jobb lenne nyilván, de most sajnos ellenkező irányba változik a képzés. Még kevesebb óránk lesz, így a gyakorlatias képzés még nehezebb lesz, súlyos kompromisszumokat kell kötni.  

Ezek szerint félti a jövő tanítóit?

Ha így változik a képzés, akkor rosszabb lesz nekik, kevesebb órájuk lesz,  a hallgatók önállóan nem biztos, hogy megfelelően fel tudnak készülni. Már most is hiány van jó óvodapedagógusból, tanítóból, tanárból, és ez a jövőben várhatóan még inkább így lesz.  

 

A szerzőről