Pp kicsi 45
2017-09-25
Hulla

A hullaégető

Balogh Gergő gondolatai Juraj Herz filmjéről

György kolléga hívta fel a figyelmemet erre az 1968-as csehszlovák gyöngyszemre, mely nemcsak operatőri megoldásaival kínál vizuális orgiát a szemnek, de groteszk humorával úgy éget ki, mint egy pohár napalm egy meleg nyári napon. A film Ladislav Fuks azonos című regénye alapján készült, főszerepben az eddig számomra ismeretlen, de mindenképpen zseniális Rudolf Hrusínský.

A történet nagyjából arról szól hogyan is keveredett bele a példás családapa Karl Kopfrkingl, az 1930-as évek végén Európa fölött gomolyfelhőként tenyésző majd szétterjedő, Csehszlovákiát is bekebelező náci ideológia mételyébe. Karl egy krematóriumban dolgozik, szinte már betegesen imádja munkáját, és az eddig magyar nyelven megjelent kritikák szerint családját is. A mindig jó kedélyű főszereplőnk élete az előbb említett történelmi kontextushoz érve érkezik fordulópontjához, mikor is egy párttag barátja szembesíti tiszta germán vérének jelentőségével és azzal, hogy ez micsoda lehetőségekkel kecsegtet. Karl a pártba belépve elsőként stílszerűen saját ellenzékével számol le, majd az önmegvalósítás mezsgyéjén haladva enged teret fétisei már-már ipari méretekben történő megélésének.

A neten azt olvasni, hogy Karl a kisember, akit így meg úgy bekebelezett az ideológia, akinek kicsinyességére hatott a pártban lévő számtalan lehetőség és a származásából adódó felsőbbrendűség, és emiatt állt be, így korképet festve az adott kor túlélésre berendezkedett társadalmának gerincéről. Ám Karl szerintem több ennél. A könyvet még nem olvastam, lehet annak tükrében igazolódni fog ezen megállapítás, de szerintem Karl egy beteg állat. Egy beteg, halálfétisben égő pszichopata, ki minden kijelentésével magát igazolja, és kiéli a halállal kapcsolatos minden perverzióját. Erre kiváló munkahely a krematórium, mely köré alapvetően életét, majd halálfilozófiájából később kialakuló önigazoló messiástudatát szervezi. Az egész film alatt jelenlévő és teljességgel oda nem illő buddhista kellékek, a megnyilvánulásaiban fellelhető apró jelek – miket most spoiler-veszélyes okokból nem részleteznék – mind arra engednek következtetni, hogy Karlnak a történelmi háttér, az ideológia mind csak eszköz, hogy beteges hajlamait kiélve a világ megmentője legyen.

Rudolf Hrusínský rendkívül zseniális ebben a szerepben. Egyszerűen kevés ennyire irritáló figurát láttam eddig filmvásznon, és kiválóan illik hozzá Gálvölgyi János, mint szinkronhang. Szinte az egész filmben csak az ő monológjait hallhatjuk, mik meg nem erősített források szerint meglehetősen könyvhűek. Egyébként a könyvből nemrég készült színdarab, szintén Gálvölgyi János főszereplésével az Orlai Produkciós Iroda gondozásában, mely az előzetesek alapján eléggé belenyúl a groteszkbe, mint eszköztárba, és két marékkal szórja elénk hadd csipegessük fel.

A hullaégető nem az a tipikus kacagtató alkotás. Humora inkább amolyan belső kisüléseket és mindfuckokat okoz, amiket az operatőri munka meg a vágás is megerősít jeleneteknek az egyik helyszínről a másikba történő exportálásával. Eddig nem izgatott különösebben, de ez után a film után úgy gondolom, itt az ideje kicsit elmerülni a csehszlovák újhullámban.

A szerzőről