Pp kicsi 45
2017-09-25
Tasso and the two leonores

Akit majdnem költővé koszorúztak

Szegény egyenesen a pápa kezéből kapta volna kora legnagyobb költői elismerését - azonban pár nappal a tervezett szertartás előtt elhunyt. S hogy ki volt ő? A XVI. századi Itália félig őrült, félig zseni, legendás írója, A megszabadított Jeruzsálem szerzője: Torquato Tasso.

Nápolyban született és széleskörű tanulmányokat folytatott, többek közt a jezsuitáknál, majd Padova és Bologna egyetemén. Meglehetősen fiatalon, 18 évesen írta első nagy művét, a Rinaldo című elbeszélő költeményt. Később Ferrarában a bíboros, majd II. Alfonz herceg udvarába szegődött mint udvari költő. Ebben az időszakban vetette papírra Aminta című pásztorjátékát, illetve A megszabadított Jeruzsálemet is. A fő művének tartott eposzon 1559 és 1575 között dolgozott. A (műfajából is adódóan) emelkedett hangvételű, patetikus A megszabadított Jeruzsálem az első keresztes hadjáratnak állít emléket – sok kalandos fordulattal, misztikummal és szerelmi szállal fűszerezve. Figyelemreméltó a hősök jellemábrázolása, vívódásai is – olvassátok el, garantáltan megéri! (Én az elmúlt napokban értem a végére, és teljesen a rajongója lettem.)

Tassót nem kerülte el a szerelem sem: első kedvese Páduában élt, ferrarai éveiben pedig egy helybeli nemesember leánya, Lucrezia Bendido iránt lobbant lángra. A szerelmes költő negyvenkét költeményt ajánlott neki, azonban Lucrezia mégis inkább egy özvegy grófhoz ment feleségül.

"Itt állok - szólt - szolgálódul szegődvén,
mit jónak tartasz, az nekem a törvény."

Nem sokkal A megszabadított Jeruzsálem befejezése után egyre súlyosbodó elmebaj kezdte kínozni. Kételyei támadtak nagy művével kapcsolatban, és egyre sűrűbben kísértette a gyanú, hogy azok, akiket barátainak hitt, valójában ellenségesek vele. Egy idő után már egyáltalán nem tűrte el a kritikát és folyton a meggyilkolásától rettegett. Szó szerint nem talált nyugalomra: folyamatosan utazott, és egyre gyakrabban szegélyezték botrányok is az életét. (Például nyilvánosan megátkozta pártfogóját, amiért az megnősült). Végül őrültnek nyilvánították és kórházba zárták. Később ugyan elengedték, de sosem épült fel teljesen. Ekkorra már hatalmas népszerűség vette körül, de képtelen volt örülni neki – újrakezdte bolyongását is Itália-szerte, udvarról udvarra. Még fő művét is átírta, bár az új változat nem ért fel az eredetivel.

"Rettegnem kell magamtól, egyre futnom,/
s végül mégsem lesz magamtól nyugtom."

1594-ben VIII. Kelemen pápa Rómába hívta Tassót, hogy Itália költőfejedelmévé koszorúzhassa, ám a költő súlyosan megbetegedett és nem sokkal az ünnepség előtt meghalt. Utolsó napjait a Gianicolo-hegyen álló Sant'Onofrio kolostorban töltötte, s itt is helyezték örök nyugalomra. A kolostorban ma is őrzik hagyatéka egy részét, köztük annak a tölgyfának törzsét, amelynek árnyékában a költő megpihent.

"Szánd meg a holtak fény nélküli éjét/
Ne harcoljon holtakkal, ki él még."

 

"Jámbor fegyvert és vezért zeng az ének,
ki Krisztus sírját felszabadította.
Sok dolga volt eszének és kezének,
s a dicső tett sok búbaját okozta:
Pokol dühe nem ártott erejének,
sem ázsiai s líbiai horda.
Tévelygőit, az Égtől gyámolítva,
a szent jelek alá nyerhette vissza."

(Az idézetek A megszabadított Jeruzsálemből származnak.)

A szerzőről