Pp kicsi 45
2017-12-13
1945 9 hv1k932n

Az elfeledett évek

Április 24-én a Belvárosi Mozi Balázs Béla termében egy hiánypótló magyar film közönségtalálkozóval egybekötött vetítésén vehettünk részt. Ez a film az 1945. Szegedre látogatott a film alapjául szolgáló novella írója, Szántó T. Gábor, illetve a rendező, Török Ferenc is. (Rada Beáta cikke)

Oly sok év eltelt már a második világháború óta. Látszólag túltettük magunkat a zsidóüldözéseken. Nem firtatjuk, hogy milyen volt az oroszok által „felszabadulni”. És mind a mai napig nem szívesen beszélnek az emberek arról, hogy mi is történt, amikor a szemük láttára hurcolták el a zsidó embereket. Akik lehettek a barátaik vagy épp a szomszédjaik. Némán tűrték az elnyomást, addig örültek, míg nem őket vitték el valamiféle koholt vádakkal.

A Moszkva tér rendezőjének legújabb filmje azt a kérdést boncolgatja, hogy vajon a mi nagyszüleink mit is tettek, amikor a zsidókat elvitték. Vajon egy eldugott kis hegyaljai falucskában, ahol mindenki ismert mindenkit, és akár a mi kis szülőfalunk is lehetne, ott vajon hogyan élték meg az emberek a holokauszt történéseit.

A történet a klasszikus westernfilmekre hasonlít. A vasútállomásra 11 órakor befutó vonattal megérkezik a faluba két idegen, két ismeretlen zsidó férfi. Az egyik idősebb, a másik fiatalabb (a Sorstalanságból megismert Nagy Marcell alakítja). Senki sem tudja, hogy pontosan miért jöttek, de a falu népén, ahogy körbefut a hír, egyre inkább elhatalmasodik a félelem, a rettegés és a gyanakvás. A történet lassan bontakozik ki, de a feszültség végig vonul a filmen.

Rudolf Péter alakítását ki kell emelnünk, hiszen őt elsődlegesen komikus szerepeiről ismerjük. Azonban az 1945-ben remekül hozza a pocakos, bajszos, kopaszodó tipikus kelet-európai „kiskirályt”. Szöges ellentéte lesz a fia, akinek olyan döntést kell meghozni, ami örökre megváltoztatja mind a saját, mind a családja életét.

A film látványvilága igazán magával ragadó. A 91 perces alkotás végig fekete-fehérben játszódik, és remekül hozza vissza régi kornak az érzését. A bútorok, a házak, a szokások mind visszarepítenek minket az időben. Amit hiányosságként éltem meg, hogy nyelvezetében azonban nem tért vissza a falusias, archaikus beszédhez. Persze érthető ez valamilyen szinten, hisz' a mai kor emberének nehézkes lett volna értelmezni egy-egy mondatot.

A film nem klasszikus szempontból közelíti meg az antiszemitizmus témáját. Most elsődlegesen nem az áldozatok szemén keresztül láthatjuk az eseményeket, hanem azok kerülnek a középpontban, akik megcselekedték a dolgokat vagy épp a későbbiekben haszonélvezői lettek a tragédiának. A mű az újrakezdés, továbblépés motívumára épül. A múltat csak akkor tudjuk lezárni, ha beszélünk róla. Majd utána nyithatunk egy új, tisztább élet felé.

Két zsidó férfi. Két rejtélyes fekete láda. Egy esküvő. Egy saját érdekeit szem előtt tartó jegyző. Egy haláleset. És rengeteg ki nem mondott kérdés. Ez az, amit nyújt nekünk az 1945. Érdemes megtekinteni a filmet, hiszen ezeket az elfeledett éveket nem söpörhetjük a végtelenségig a szőnyeg alá. 

A szerzőről