Pp kicsi 45
2017-12-14

„Ez a darab megszületett, onnantól el kell engedni.”

„Ez a darab megszületett, onnantól el kell engedni.”- És Mina Hotter
A Modzsukin korgó gyomra csoport idén ősszel alakult alternatív, amatőr színjátszócsoport.

A Modzsukin korgó gyomra csoport idén ősszel alakult alternatív, amatőr színjátszócsoport. Az alapítók a Szegedi Tudományegyetem, Bölcsész Kar színháztörténet szakos hallgatói: Kállai Ákos, Szilágyi Szabolcs, illetve a csoport két színésze Takács Erika(vallástudomány szak)illetve Tóth Szilvi (magyar irodalom szak). A Juhász Gyula klubban, adták elő első premierjük És Mina Hotter címmel, amit a Lábjegyzet színjátszócsoporttal közösen hoztak létre.

A színdarab a fogyatékkal élő Mina és nővére történetét ábrázolja. A lányt nővére gondozza, az eredmény saját mércéjével mérve: némi csekély fejlődés. Az elégedetlen és hitében megtépázott hölgy, Istenhez fohászkodva, kérdések hadát zúdítja a nézők felé: érdemes-e ápolnia a kis Minát, van-e értelme egyáltalán egy ilyen életnek? Az előadást követően negyed magammal köralakban ültünk, mintha az előadás maradék hangulatát fokozni és abban még egyszer megmártózni kívánnánk. A bőség zavarában magam nyugtatni igyekeztem, az első alkalom, hogy egyidőben három interjúalannyal beszélek.

Milyen irányt követtek?
Szilágyi Szabolcs: Cél, hogy normális kereteken belül ne mímeljünk, hanem színházat csináljunk. Hosszadalmas folyamat, amíg a színjátszást kedvelő emberből színész válik.

A rendező is meg kell érjen a feladatra…
Sz.Sz. : Nem hiszek a rendezőben, utálom. A csoport tagja vagyok. Feladatom, hogy a színészeimet rávezessem egy olyan folyamatra, ami által közösen megtaláljuk a darab mondanivalójához szükséges eszköztárakat és ezeket a hónapok alatt kifejlesszük. Majd az ötleteinkből összeállítunk egy előadást. A legtöbb társulatnál a rendező rávetíti elképzelését a karaktert alakító színészre. Konkrét előírásai vannak arra, hogyan csináld. Ez nem működik.
Tóth Szilvi: Fontos, hogy saját élményeinkből, tapasztalatainkból, és Szabolcs rávezetésével önmagunkból jöjjön ki az, amit csinálunk.
Sz.Sz.: Diderot azt mondja, nem szabad érzésből játszani, mert nem konstans állapot. Aki nem mímel, az az egyik előadásról a másikra, mint egy színuszgörbe ingadozik. Szerintem az érzületjátékot inkább a próbafolyamatra kell érteni. Alatta bontakozik ki a szövegkönyv is, ha lesz.

Hogy került a kezedbe ez a darab?
Sz.Sz.: Az ötletet vázlatban, szövegkönyvként is rögzítettem, de a próbák alatt kiderült, hogy ez egy nem működőképes halott szerv. Úgy döntöttünk, életet pumpálunk bele. Hárman átformáltuk az ötletet, és a vége a mai előadás.

A próbákon életek találkoznak. Végeredményben, a szerepben benne van lelked fejlődésén át nemcsak saját fizikumod, hanem a családod, a gyereked, sőt az egész környezeted. Hogyan élitek meg azt, hogy színészkollégád segít a szerep kiteljesítésében illetve a tényt, hogy dolgoztok egymás szerepén?

Takács Erika: Rengeteg időt töltünk együtt csoporton kívül is. A minap beszéltük, nem is színházi, inkább terápiás csoport vagyunk, néha több idő megy el arra, hogy egymás lelkét ápolgatjuk, minthogy a darabot raknánk össze. De épp ezért tudjuk, mert…

Megélitek egymás hétköznapjait.
Igen. Tudjuk, a másiknak milyen kínja van, és alkalmazkodunk. Szeretnék hinni abban, hogy ez nagyobb társulatnál is létrejöhet. Volt pár próba, nehézség, amit ki kellett állnunk az utolsó pillanatig, ami miatt bármikor lefújhattuk volna az előadást, de magunkért, a színházért, az üzenetért megcsináltuk.
T.Sz.: Egy csoportban legfontosabb a bizalom. És amit Tea (Erika) is elmondott: ami nem öl meg, az megerősít. Nyitottak vagyunk egymás felé, így folyik össze a magánélet és idézőjelben a munka. Szimbiózisban élünk, az egész egy test, ami együtt lélegzik. Mozgásaidat hogyan építetted fel?
T.Sz.: Egy érzetből fakadó tánc, jelenleg improvizatív volt, de számomra tudom mit jelentett.
Sz.Sz.: Nagyon fontos, hogy ne legyenek megkötve semmiben. Azt mondtam Sziszinek (Szilvi), hogy ne legyen kötött a mozgás. Közrejátszik minden, például az ő pillanatnyi lelkiállapota.
T.E.: Ahogy a szöveg sem volt lekötve.
Sz.Sz.: Így van. Az is alakul, nem szabad lebetonozni – mert nincs meg az a több tíz éves tapasztalat – különben mesterkéltté válik. Meg kell találni a módját, hogy működjön, illetve azt a szintet, amit a professzionalitásra való törekvésnek hívnak.

Kiknek a munkájából merítesz?
Klisének hangzik, de Jerzy Grotowski- és Antonin Artaud-al értek egyet. A Grotowski-féle lengyel színház másfajta munkát, gondolkodást igényel. Nehéz azt a szellemiséget, világot megérteni. De rám furcsamód a szovjet montázsiskola hat. Dziga Vertov és Eisenstein filmrendezők elméleti írásaikból nem lehet mondani, hogy építkezem, de azon a gondolati síkon haladok. Erre áll rá az agyam.

Fejtsd ki kérlek röviden…
Dziga Vertovnak a Kinokok elmélete, ami a realitás, ebbe most nem akarok belefolyni, hisz ők Eisensteinnel filmesek. Az asszociációs képességük érdekel, amit a montázzsal próbáltak elérni. Szeretném a színházban kipróbálni, hogy ott az asszociációs eszközök, a filmeknek a gondolati világa hogyan működik. Érdekes gondolat például az, hogyan ültessünk színházba egy párhuzamos, entellektuális vagy attrakciós montázst? Most ez mozgat.

Az előadásban ilyen montázs volt a Szilvi gondolatának hangja, miközben némán ült a széken.
Az a lényeg, hogy megszületik egy asszociáció és a nézőnek dolgoznia kell. Ott kezdődik a munka, össze kell rakni a puzzle darabkákat és ezt egy élménnyé gyúrni.

Alig volt díszlet: egy mosdótál, egy szék és tele pantomimes elemekkel, ami szintén a néző fantáziájára van bízva, hogy mit gondol mögé. Azok a mozdulatok nekem: a szekrény nyitogatás és virág öntözés, de lehet, hogy a mögöttem ülőnek teljesen más képeket, hangulatvilágot, meg miegyebeket jelenített meg.

Sz.Sz.: Így van. És ez a jó! Megegyeztünk, hogy nem akarjuk elmesélni a történetet. Ez a darab megszületett, onnantól kezdve el kell engedni. Nem a miénk, hanem azoké, akik a sorok között ülnek.

Hol mutatjátok be még az előadást?
Sz.Sz.: Megismételjük itt a Juhász Gyulában. Február-március környékén Salgótarján, Békéscsaba, Eger, Balassagyarmat és Kecskemét városokba szeretnénk eljutni.

Írta: Zsók Enikő

A szerzőről