Pp kicsi 45
2017-06-26
Csalad

A család világnapja – május 15.

Életünk egyik legfontosabb színtere, legfontosabb szereplői. Így nem meglepő, hogy az irodalom és a képzőművészet is számtalan változatban állított emléket a családnak: bibliai, történelmi alakoknak éppúgy, mint az egyszerű embereknek. (Pásztor Pálma cikke)

Loránt Zsuzsa: Család

Aki szeret a Tisza-part klinikák felőli oldalán sétálgatni, az jó eséllyel találkozott már a szeretetteljesen gunyoros szoborcsoporttal. A trió mészkőből készült és a Munkácsy-díjas Loránt Zsuzsa tehetségét dicséri.

Domenico Ghirlandaio: Nagyapa az unokájával

Ő reneszánsz alkotó volt; eredetileg aranyműves, később festő, illetve freskófestő, sok más kortársával együtt a Mediciek pártfogoltja. Rendkívül termékeny művész volt, állítólag egy alkalommal így kiáltott fel: „Engedjetek dolgozni… most, hogy már kezdem tudni, hogyan kell. Csak azt sajnálom, nem bíztak meg azzal, hogy Firenze valamennyi falát jelenetekkel fessem tele.” A Nagyapa az unokájával egyik legismertebb kettős portréja, amely azért is érdekes, mert ezt a rokoni kapcsolatot nem túl gyakran ábrázolták a képzőművészetben.

Dumas: Korzikai testvérek

A Korzikai testvérek című regény kerettörténetét egy réges-régi hagyomány, a vérbosszú adja. Miután egy fiatal fiút megölnek Párizsban, a fivére útnak indul Korzika szigetéről, hogy annak rendje-módja szerint bosszút álljon.

Rembrandt: A tékozló fiú

A példabeszédet nyilván mindenki ismeri. A nagy barokk festő különösen érzékenyen, megkapó emberséggel mutatja be a megtörten hazatérő fiút és a megtérő bűnösnek megbocsátó, szerető apát.

Caravaggio: Jézus születése (Szent Ferenccel és Szent Lőrinccel)

A vexált sorsú, nyughatatlan festőzseni festészete forradalminak hatott saját korában. Többek közt azért is, mert ellenezte a bibliai témák hagyományos, eszményített értelmezését, modelljeit az utcáról szerezte be, és a vallásos jeleneteket többnyire életszerűen festette meg – erre kitűnő példa egyébként az Emmausi vacsora vagy a Mária halála.

Arany János: Családi kör

Elmaradhatatlan. Irodalmunk egyik legszebb „családi” verse.

„Benn a háziasszony elszűri a tejet,       
Kérő kis fiának enged inni egyet;            
Aztán elvegyűl a gyermektársaságba, 
Mint csillagok közé nyájas hold világa.”

A szerzőről