Pp kicsi 45
2017-09-23
%c3%adr%c3%a1s

Így írtok ti - BTK módra

A Bölcső első verspályázatának margójára. (Pásztor Pálma cikke)

Egy idő óta tervezzük a szerkesztőségben, hogy a jövőben (jobban) bevonnánk titeket, hallgatókat is a Bölcső életébe. Magyarán szólva igyekszünk különféle programokat szervezni, terveink szerint félévente legalább egyet. E reménybeli leendő hagyomány első lépéseként hirdettük meg a Bölcső 2017-es verspályázatát, amelyre forma-, műfaj- és témamegkötés nélkül, mindenféle alkotást vártunk. 

Mi, szervezők is legalább olyan izgatottan olvastuk a beérkezett alkotásokat, mint ahogyan ti vártátok az eredményhirdetést. Már csak azért is, mert kissé szerencsétlen időpontban, pont a tavaszi szünet előtt hoztuk nyilvánosságra a pályázatot, alig két hetes beküldési határidővel. Eleinte valóban félszegen csörgedeztek az alkotások, de azután gyorsan felbátorodtatok, és végül számos beküldött versből válogathattunk.

Örömmel láttuk, hogy különösen széles palettát öleltek fel. A pályázati anyagok közt akadt paródia, szatirikus hangvételű költemény éppúgy, mint elmélkedő, a lét értelmén töprengő, jövőképet előrevetítő alkotások. Persze nem maradhattak el a szerelmes versek sem, amelyek az egyik legszebb érzelem minden arcát felvonultatták a boldogságtól a csalódásig vagy épp a búcsúzás, elválás csendes fájdalmáig. Akik most nem lettek díjazottak, azok se keseredjenek el, hiszen több alkotást csupán formai-stilisztikai gyengeség miatt nem publikáltunk - de az ötletgazdagság, a tartalom ettől még ígéretes volt.

A zsűrizést Kovács Krisztina tanárnő segítette, akinek ezúton is köszönjük észrevételeit, segítőkészségét és munkáját!

A legjobb 10 verset közös gyűjteményben jelentetjük meg a JATEPress-nél, mindegyik külön színt képvisel, szerzőiknek külön is gratulálunk. Az antológia példányai várhatóan legkésőbb jövő héten már megtalálhatóak lesznek a BTK-n és a Petőfi épületben is. Forgassátok szeretettel, elvégre egy kis szellemi frissítő mindig jól jön egy-egy nehéz vizsga után! 

Ízelítőképpen pedig álljanak itt a dobogósok alkotásai.

KLAJKÓ DÁNIEL: NEKEM SIKERÜLNE (1. helyezett) 

Épp a tévét nézem,
amikor apa megjön,
a munkából ugrott haza,
ebédelni,
utána még megy tovább,
én akkor is a tévét nézem,
köszön, de olyan,
mintha nem is köszönne,
csak leül, a mikró zúg,
csapkod az újságokkal,
nem lehet kielégíteni anyád,
mondja,
igen, anyád.

Kinyitja a hűtőajtót,
lassan, halkan nyitja,
hogy ne halljam,
talán az üveg koccan,
fülelek,
tudom, hogy nyílik,
ha nem is hallom,
lecsavarja a kupakot,
a kocsi motorja jár,
azt hallom,
a tévét kikapcsolom,
tudom, hogy kinyílt a hűtő,
de nem hallom. 

Már elment,
estig nem kerül elő, majd csak akkor,
ha a kötelesség hívja,
visszakapcsolom a tévét,
most sincsen benne semmi,
kielégíteni?
miért kellene kielégíteni?
és anyát miért nem lehet?
és én?
kielégíthetném,
talán nekem sikerülne, ha visszajön,
megkérdezem.

Éjszaka anyát hallom, ahogy nyög,
ilyenkor nem tudok aludni,
csak megállítom a lélegzetem,
és hallgatom,
ahogy zihál, szuszog,
szeretem hallani,
közben, mintha megállna a szívem,
nem dobban,
talán én állítom meg ilyenkor,
mert túl hangosan ver.

Utána is nyílik a hűtőajtó,
csörren az üveg,
még ekkor magamat szorongatom,
várom, hogy újra halljam a nyögéseket,
a zihálást, de vége,
én akkor sem tudok még aludni,
túl hangosan kopog valami a fülemben,
a párnán hallom,
egész éjjel ébren fekszem

VAJSENBEK PÉTER: ELÁZVA (2. helyezett)

Már megint szakad az eső.
Talán ez a negyvenedik nap.
Az égi betonkeverő
cementjét a város beitta.

Szétáztak lassan a növények,
élő dolog már nem maradt.
A városszéli utcavégek
a semmibe ordítanak.

Az elfelejtett parkolókra
a sötét este rátolat.
Az éhes panelablakokban
felvillannak a fényfogak.

Steril,kicsempézett magány,
latta pár réteg cement.
Elázott a többi határ,
vagy csak érzéssé összement.

JANKOVICS NÓRA: PRÓBÁLKOZÁS (3. helyezett)

Válságba haraptál, aranyfogad kitört.
Megpróbálsz úgy élni, ahogy
valamikor mondták:
méregtelenítesz, kitapogatod a gerinced,
aztán, hogy az űrt kitöltsd,
szavakká rendezed az élményeket.
De mindig marad benned
egy szóköznyi hiány.

 

 

A szerzőről