Pp kicsi 45
2017-10-21
Bakancslista mit ne hagyj ki a uj evben c146309c0b44baa192e993fb3b8e0d33

6 dolog, amit tegyél meg a diploma előtt

Vagy tulajdonképpen bármikor. De ha lehet, inkább előbb, mint később. (Pásztor Pálma cikke)

Légy jótékony!

Szép volna, ha mindenki rögtön soknullás csekkekkel tudna dobálózni, de egyelőre még nem tartunk itt. És ez nem is olyan nagy gond; ha jól keresed, így is megtalálod, hogyan tudsz a legjobban segíteni. Részt vehetsz megunt/kinőtt, de még jó állapotú ruháiddal vagy egyebeiddel adománygyűjtésen vagy önkénteskedhetsz – légy kreatív! Érdemes találni olyan ügyet, amelyet támogatnál, de ha ez még nem megy, akkor „csak” vidd le szívességből a fájós lábú szomszéd kutyáját sétálni (és ne und meg két alkalom után). „A régi egyiptomiaknak volt egy szép gondolatuk a halálról. Mikor a lelkünk a mennyek kapujába ér, az istenek két kérdést tesznek fel. A válaszon múlik, hogy bebocsátást nyernek-e. (...)
1. Leltél-e örömöt az életben? (...) 2. Vittél-e örömöt mások életébe?”
- ha esetleg valaki látta a Bakancslistát. Nos, a mondat egyik felét máris kipipálhatod.

Legyen hobbid!

És akkor lássuk a mondat első felét. Kitűnő, ha szereted a tanulmányaidat/ munkádat, de azért nem árt, ha mással is el tudod tölteni a szabadidődet. Szóval legyen hobbid, még jobb, ha szenvedélyed. Ettől is sokoldalúbb leszel, és már jókor megteszed az ellenlépéseket a hírhedt kiégés-szindróma ellen. Olvass, alkoss, sportolj; válassz bármit, ami érdekel. És persze lehetőleg tarts is ki mellette, diploma után is.

Beszélgess valakivel, akit nap mint nap látsz…

… de eddig talán észre sem vetted. A büfésnéni, utcazenész, portás, takarító, buszsofőr (ha a végállomáson szállsz fel) – nem is gondolnád, milyen érdekes ismertségeket köthetsz így!

Éld át életed „Nagy Buliját”!

Valószínűleg ez a legtöbbeknek azért már megvolt, ráadásul jó eséllyel több is mint elég mennyiségben. Remélhetőleg azonban rajtam kívül is akadnak még olyan egyedek, akik nem merték még megtenni ezt a lépést vagy csak egyszerűen nem kedvelik ezt a fajta szórakozást. Nekik, nekünk két dolgot üzenek. Egyrészt nincs velünk semmi baj, van az úgy, hogy valakinek nem műfaja a csapatás. Másrészt… ha egyszer még sose próbáltad, honnan tudod? Szóval egyszer az életben, számunkra megbízható környezetben igenis rúgjunk ki a hámból, amúgy istenigazában. Lehet, hogy csalódás lesz – de ha ki sem próbáljuk, azt talán egyszer még jobban fogjuk bánni. Szóval mindent bele! (Ha máskor nem, hát a diplomaosztón. Pontosabban inkább utána, elég furán mutatna ugyanis a kezedben egy vodkamartini a csinos pecsétes tekercs mellett.)

Ismerkedj!

Persze, úgy lenne menő és „nőimagazinos”, hogy „Légy szerelmes!”. De hát ez nem megy parancsszóra; jön, amikor jönnie kell – és sajnos az is megesik, hogy egyáltalán nem jön el. Annyit azonban megtehetünk, hogy nyitottan állunk hozzá a kérdéshez és a megszokott helyeinken kívül olykor spontán máshová is eljárunk. Az sem árt, ha most rögtön elhajítjuk jó messzire az előítéleteinket és persze mi sem játsszuk meg magunkat. Hiszen miért akarnánk, hogy a reménybeli Ő egy hamis képbe szeressen bele?

Az előzőek vonatkoznak a barátságra is. Nyilván ez sincs korhoz kötve, de szomorú tény, hogy a kor előrehaladtával egyre nehezebb igazi, önzetlen barátságot kötni. Szóval légy nyitott és bátran hozz szóba olykor két előadás közt vagy akár az esti sörözés alkalmával komolyabb témákat is. Hátha valaki felragyogó szemmel fogja befejezni a kedvenc témájába vágó mondatodat…

Vágj bele egy spontán kalandba!

Hogy mennyire, az vérmérséklettől függ. Lefoglalhatsz persze rögtön egy dél-amerikai vadvízi evezést is, de kezdetnek az is megteszi, ha felszállsz egy ismeretlen jelzésű városi buszra, és kíváncsian várod, melyik utcában tesz majd le (egy kedves tanárom ötlete nyomán szabadon). Lehet, hogy az a környék lesz az új törzshelyed…

+1  Gyűjts emlékeket…

Sokat. Emberekről, személyes kalandokról, könyvekről, kiállításokról, tájakról, utazásról… mert „az idő múltával ez a tér egyre tágasabb lesz, és végül eljön a pillanat, amikor az emlékezet önkényesen beláthatatlan méretet ölt”. (Núria Masot)

A szerzőről