Pp kicsi 45
2017-11-19
Bukas

"Orwellék" epilógusa

Lazanyecz György beszámolója Dürrenmatt - A bukás című regényéről

Friedrich Dürrenmatt A bukás c. kisregényével egy véletlen folytán ismerkedtem meg. A szerzőről annyi tudomásom volt csupán, hogy politikai regényeket, szatírákat ír és hajlamos a gyilkos iróniára. Kell ennél jobb ajánló? Aligha.

A bukás, egy Magyarországon 1990-ben megjelent, mindössze hetvenoldalas kisregény a szerző tollából. A történet végtelenül egyszerű: adott egy 15 fős politikai titkárság egy totalitárius társadalom élén. Nevüket nem tudjuk, csupán betűk alapján vannak megnevezve, vagy gúnynevüket ismerhetjük meg. A társadalomban a szokásos diktatórikus elemek működnek: besúgóhálózat, titkosrendőrség, mesterséges nyomor, nagy hatalom az uralkodó, dőzsölő kevesek kezében, megfigyelések és még sorolhatnánk. Ismerős?

„Orwelléknél” ez a berendezkedés működik (a maga módján) és erős. Jelen esetben is. De akkor miért A bukás a mű címe? Ezt nehéz lenne spoiler nélkül górcső alá venni. Jómagam annyit szeretnék erről elárulni, hogy a hatalom midnen áron óhajtott megtartása és a paranoia végzetes egyvelege vezet a regényvégi csúcsponthoz, mindezt rengeteg iróniával, sötét humorral és mérhetetlen közérthetőséggel tálalva.

Egyetlen negatív elem csupán a regény elején adódó nehézség, míg az olvasó jellemeket igyekszik társítani az egyre másra felmerülő számokhoz, de később ez sem marad zavaró tényező.

Jómagam azért bátorkodtam „Orwellék” epilógusaként aposztrofálni a regényt, mert az 1984-ben és a Szép új világban (Aldoux Huxley) (talán nem lövök le poénokat), nem dől meg a diktatórikus társadalom, talán itt sem, de nem is láthatjuk a vezető réteget, Dürrenmatt viszont mély betekintést nyújt az olvasónak.

Összességében, a hatalom végstádiumának mibenléte, és az emberi tényező a diktatúrák élén azok a témák, melyeket a szerző vizsgál és elragadó stílusával az olvasó elé tár. Kihagyhatatlan epilógusa nem csak „Orwelléknek”, hanem minden politikai rezsimnek valaha. 

A szerzőről