Pp kicsi 45
2017-11-19
Nocturnal animals banner poster 1473972277 932x353

Éjszakai ragadozók

Kovács Máté gondolatai

Hét év kihagyás után Tom Ford visszatért a rendezéshez, hogy vászonra vigye Austin Wright Tony and Susan című regényét. Elvárások nélkül ültem le megnézni az Éjjeli ragadozókat, majd kisebb ülepedés után megtekintettem másodszorra is.

A film Susanről (Amy Adams), egy kiégett galériatulajdonosról szól, akit férje megcsal; aki megutálta a posztmodern művészet semmit mondását és önkényességét, nem elégedett a munkájával, idegennek érzi magát a New York-i elit közegben és éjszakánként nem jön álom a szemére. Ex-férje, Edward (Jake Gyllenhaal) egy napon elküldi neki új regényét, az Éjszakai ragadozókat. Ahogy Susan olvasni kezdi a könyvet, a néző szeme elé tárul annak cselekménye, ahol is a még egyben lévő család kirándulásra indul Texasba. Ezen a szálon bontakozik ki a film igazán. Itt beszélhetünk valódi cselekményről egy bosszúdrámában kicsúcsosodva, aminek főhőse Edward.

Nos, karakterek szempontjából a film minden esetre érdekes. Mindenki valamiféle jellemhiba rabja és ezeket nem is képesek túllépni. Mindenki ragadozó. Nincs kivel igazán azonosulni. Edward elmenekül a veszély elől, mikor családjának szüksége van rá; Susan ott hagyja férjét, hogy egy sivárabb, de anyagilag kielégítőbb helyzetbe kerüljön; a nyomozó (Michael Shannon), aki Edward bosszújában segít, könyörtelen és ugyanúgy nem érdeklik a szabályok, mint a redneckeket, akik elkövették a borzalmakat Susan és elkényeztetett lánya (Ellie Bamber) ellen. Jellemfejlődésről véleményem szerint senkinél sem beszélhetünk.

Jake Gyllenhall (mondhatni megszokottan) zseniálisan játszik. Végig uralja a vásznat és okkal. Karaktere érzelmeit – legyen az kétségbeesés, félelem, elemi düh, zavarodottság – végig a legnagyobb beleéléssel adja elő. A központi karaktert megformáló Amy Adams nem igazán tudja bontogatni szárnyait, mivel a film nagy részében csak olvas. Amikor alkalma van színészkedni, hozza a kötelezőt, de egy valóban emlékezetes jelenete sem volt.

Az operatőri munka frenetikus. Gyönyörű beállításokkal és képekkel dolgozik a film és remekül különítik el a fiktív és „valós” történetszálat egymástól az atmoszféra megváltoztatásával. A New York-i elit letisztult, tompa és steril környezete nagyszerű kontrasztban áll Texas élénk, de mocskos világával.

Látszólag minden megvan ahhoz, hogy a film drámájába beleéljük magunkat, de sajnos nem ez a helyzet. A film szerkezetéből adódóan tudjuk, hogy a könyv cselekményét feldolgozó történetszál fiktív, így nincs tétje. A néző elé állított két fal lerombolása már igazán nehéz. A film fele egyszerűen érdektelenné válik, amihez az sem segít hozzá, hogy a történet nagyon egyszerű, vontatott és néhol klisés is (gondolok itt például a rossz-zsaru fordulatára.)

Az Éjszakai ragadozók társadalomkritikája már-már komikusan banális és direkt. Az üzenet annyi lenne, hogy a pénz nem boldogít, sőt kiéget és eltörli a valódi emberi kapcsolatokat. A film művészetkritikájára a főszerkesztőnk hívta fel a figyelmemet. A mai posztmodern művészet, amelynek nincs célja, nincs mondanivalója, nincs hordozott értéke és csak arra alkalmas, hogy valamiféle álkatarzist húzzon ki a befogadóból, végig kíséri az egész filmet már az első képsoroktól kezdve.

Ez a bekezdés SPOILER veszélyes. A film lezárása nagyon szimpatikus és érett. Nyitottsága miatt sok értelmezés lehetséges. Saját interpretációm szerint Edward csakúgy, mint regényében, a valóságban is bosszút áll azon, aki tönkretette a családját, hogy ő legyen a legnagyobb éjszakai ragadozó. A bűn és bűnhődés motívuma itt csúcsosodik ki. Susannek vállalnia kell a múltban meghozott döntéseinek következményét (a rossz házasságot, munkája gyűlöletét, anyagi gondjait, inszomniáját) és mikor úgy is tűnik, feloldozást nyerhetne, teljesen egyedül marad.

Összességében nem tudnám igazán jó szájízzel ajánlani az Éjszakai ragadozókat. Nagyon sok pozitív aspektusa ellenére nehezen élvezhető és unalmassá is válik. Nem olvastam a könyvet. A film nem hozta meg hozzá a kedvem.

A szerzőről