Pp kicsi 45
2017-11-19
22281875 1514269921987786 3097546398406143031 n

Bölcsész felolvasóest a Nyugi Kert-ben

Nagy Sándor beszámolója

Október 18-án a beköltözött vers és az irodalom a Nyugi kicsiny színpadára egy rövidke órára, ahol a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi karának hallgatóinak beküldött verseit Fazekas Mihály olvasta fel Zsidákovits Fanni moderálásval.

Bevallom őszintén, nagyon vártam ezt az estét. Nem csak azért, mert szeretek a színpadon lenni, hanem mert izgatott voltam és kíváncsi, hogy a szó szoros értelmében vett „kortársaim” milyen verseket írnak, hogyan fogják meg ugyanazokat az ingereket, amiket én is. Imrényi „Kámfor” Dániel barátommal a színpad széléről hallgattuk a verseket és a végén azt mormoltam az orrom alá, hogy megérte várnom. Nem csak azért, mert ezután a slam poetry vette át a frontot, hanem mert nagyon jól esett látni, hogy mennyi tömény gondolat rejtőzik meg egy-egy ismeretlen szerző alkotása mögött. (Közhelyes dícséretek, de igazak.)

Ironikus, hogy itt a hangsúly az ismeretlen szerzőn van, hiszen az est gyengepontja valahol ebben is rejlett. Egy-két vershez párosíthattunk csak arcot, a többihez csak nevet. Úgy gondolom, hogy egy vers hatványozottan hatékony, ha azt annak költője is adja elő. Ennek a miértje pedig talán a legközhelyesebb miért az irodalom történetében: egyszerűen azért, mert azokat az ingereket és képeket, amiket ő megfogalmaz, ő is élte meg/ő is élte át. Félreértés ne essék, nem a felolvasás minőségével van baj, az tök jó volt, hanem úgy véltük Kámforral (Ő ezt egyébként a színpadon el is mondta), hogy az est színességét az fokozhatja leginkább, ha látjuk azokat a személyeket, akik a felolvasott verseket írták. Bár az is lehet, hogy a slam poetry-k már jól bejáratott és megszokott szférája és látványa beszél belőlem. De bevallom őszintén, várom a következő ilyen estet. Köszi a csapat nevében!

A szerzőről