Pp kicsi 45
2017-11-19
Wak life

Waking life

Kovács Máté gondolatai

A Waking life, vagy magyar címén Az élet nyomábanRichard Linklater szüleménye 2001-ből. Lényegében egy animációs filmről van szó, de nem éppen a megszokott stílusban. A jeleneteket valóban felvették, majd egy szoftver segítségével átrajzolták. Ezzel egy elég egyedi látványvilág tárul a szemünk elé, ami már az első képsoroknál feltűnik.

A történet egy srácról szól, akii Wiley Wiggins alakít, és akinek nem derül ki a neve az egész film alatt. A főszereplő az élet nagy kérdéseire keresi a választ, miközben lassan felismeri, hogy a szó szoros értelmében egy álomvilágban él. Valójában cselekményről nem is igazán beszélhetünk, csak emberek beszélgetnek egymással, vagy darálnak el monológokat, mint például a Kávé és cigaretta című filmben. Ettől függetlenül Az élet nyomában nem hagy unatkozni. A tömény, de közel sem felületes filozófiai gondolatok, az elmesélt történetek, a különböző stílusban meganimált jelenetek mindig adnak valamit a nézőnek, ami izgatja a fantáziáját, amin el tud töprengeni.

Annak ellenére, hogy animációs filmről beszélünk, úgy érzem, bátran dicsérhetem a színészi játékot. A karakterek mimikája, viselkedése, beszédmódja teljesen valóságosnak és természetesnek hat. A furcsa vizuális ingerek ellenére is, a néző képes elhinni, hogy igazi embereket néz és hallgat. Ez abból is adódik, hogy a szövegkönyv fantasztikusan kiegyensúlyozott azon értelemben, hogy velős gondolatok nem vesznek el egy tudományos értekezés flancos szavaiban, hanem előszeretettel használja a mindennapos köznyelvet. Ez olyannyira igaz, hogy néha jobban esik csak hallgatni, mintsem nézni a filmet.

A hullámzás, a vibrálás, a kézi kamerás felvételek, ahogy a szereplők és a környezet egymástól teljesen függetlenül mozognak rendkívül zavaróan hathatnak, esetleg a hányinger szélére is sodorhatják a nézőt. Ennek a funkciója az álomszerű, instabil hatás elérése. Mégsem ajánlanám, hogy a filmet csak hallgassuk. Az animáció egyik nagyszerű tulajdonsága az, hogy a tartalmat és formát nagyon egyszerűen összhangba képes hozni. Az élet nyomában ezt nem szájbarágósan, hanem remek eleganciával teszi. Erre példa cigarettafüstből formálódó képek a háttérben, az egyes karakterek bőrszínének megváltozása a hangulatuk ingadozásával párhuzamosan, vagy akár a nyugodt pillanatokban az új körvonalak és ezzel egy letisztultabb kép megjelenése.

A magyar szinkronszínészetet nagyra becsülöm, de Az élet nyomában esetében sokkal jobban járunk az eredeti nyelvvel, esetleg felirattal. A szinkronos változatban gyakran nem illenek a hangok a karakterekhez, néha pedig a színészek egyszerűen csak túltolják és kizökkentenek a filmből. Ha végképp semmi angoltudásunk nincs, és nem jutunk hozzá feliratos változathoz, a helyzet annyira mégsem rossz, hogy a filmet ne tudnánk élvezni.

A film legérdekesebb aspektusa, hogy többféle kép értelmezi az álmot, így többféle kép értelmezi önmagát. Az álom az irracionalitás, az álom a szabadság, az álom a kollektív tudat, az álom egy ketrec, végül az álom a halál és ezzel együtt minden eddigi értelmezése is egyben.

Az élet nyomában mindenképp megér egy megtekintést. A film úgy nyúl hozzá a borzaszóan nehéz témáihoz, mint evolúció, reinkarnáció, egzisztencia, izoláció, öntudat, elme, halál, hogy azok nem csak informálnak, de szórakoztatnak is. 

A szerzőről