Pp kicsi 45
2017-11-19
Posta

Bukowskival részegen

Lazanyecz György gondolatai

Egy hónapja lehetett, hogy újra kezem ügyébe akadt Charles Bukowski Vegyesfelvágottja. A kötet csupa visszaemlékezés, elmélkedés, de nem ám köcsög nosztalgikus stílusban; a szerzőtől megszokott szomorkás, mégis életigenlő hangnemben. Az írásokat olvasgatva felötlött bennem a gondolat, hogy miért ne kezdeném el feldolgozni az életművét. Logikusnak tűnhet első sikeres regényével, a Postával kezdeni.

Íme!

A főszereplő, mint minden életrajzi ihletésű művében, úgy itt is a szerző alteregója: Henry Chinaski. A postánál dolgozik. Iszik, másnapos, kefél, néha lóversenyre látogat. És ez így megy nap nap után. A történetről ennél többet elárulni már spoiler lenne, de annyit azért még érdemes hozzátenni, hogy a bő tíz évet felölelő események láncolata végül elvezet egy regény megírásához.

A regény szerkezete rövid fejezetek, összekapcsolódó, ám helyüket önállóan is megállni képes sztorik láncolata. Ez indokolja írásom címét is. A Postát olvasni olyan, mintha egy este leülnél egy nagyon jó barátoddal, és egy részegedésbe hajló iszogatás közben csak ontaná és ontaná magából a történeteket. Ezek néha rendkívül szórakoztatóak és viccesek, olykor szívbe markolóan szomorúak és nyersek, és néha csak élvezed, hogy a barátod milyen jól mesél.

A Posta bár igen rövid, egy éjszaka alatt, egy üveg whiskey társaságában kivégezhető, ám annál velősebb írás, fásulásról, nőkről, munkáról, italról, életről a huszadik század számomra legegyedibb nem-beatköltője tollából. Már-már azt hihetnénk hogy Bukowski első regénye egy hibátlan alkotás, be kell vallani hogy a vége meglehetősen összecsapott. De most őszintén: ha valaha sztoriztunk részegen, mind tudjuk, hogy az este végére a történetek már egymást érik, néha se fülök, se farkuk, és pont ilyen a Posta utolsó néhány fejezete is: mint egy bebaszás vége és egy utolsó, nyúlkfarknyi mondat utáni ágyba dőlés.

Ilyen volt az első részegedésem Bukowskival. Kikapcsolom a laptopot és töltök egy italt.

A szerzőről