Pp kicsi 45
2017-11-19
16667878 1441885782511395 967243300 o

Főszerkesztői jegyzet#2

a könnyebbik út

Több mint egy éve már, hogy elvállaltam a főszerkesztői pozíciót. Azóta rengeteg víz lefolyt Dunán és Tiszán, meg minden más folyón is. Sok jó és kevésbé jó anyag került ki a kezeink közül, sok bent is ragadt, és sokat nem is akartam kitenni. A tegnapi nap folyamán azonban visszanéztem egy kicsit, átnyálaztam, hogy mégis mennyi jó dolgot sikerült közzétennünk. Mennyi jó, értékes és érdekes dologról – legyen az könyv, képzőművészet, film – tudtunk írni. És a legjobb az egészben, hogy szerintem erre büszkék lehetünk. Ebben a világban, amiben a kultúrát elözönli a bulvár, az álhírek, az akármilyen ostoba propaganda, sikerült egy kicsit megőrizni az esszenciális kultúrából a művészetek által. Ahogy felléptem ma a felületre, szembe jöttek velem olyan cikkek, amelyek ellen folyton-folyvást ágálok. És amelyek ellen próbálok tenni, akár itt, a Szabad Ötleteken. Ha visszatekintünk, rengetegszer bebizonyosodott, hogy az alulértékelt, lenézett, elnyomott kulturális szcénák, milyen befolyással bírtak, és meglepetésszerűen döntöttek meg hatalmakat felettük, vagy épp szüntették meg az elnyomást. Legyen szó a mindenki által ezerszer hallott Márciusi ifjakról – és az egész, irodalmi hátteréről, vagy a kevésbé, de még mindig ismert beat-nemzedékről, de lehet szó csak úgy az ezerkilencszázhúszas évek irodalmáról is – Hemingway, Fiztgerald, etc. Jelen esetben kicsi az esély rá, hogy mi, egy szegedi egyetemi magazin fog végrehajtani hasonlatos tetteket, de talán néhány embert megszólítva, már befolyásunk lehet rá. Ha nem a Tíz dolog, ami… kezdetű bulvár moslékot nyitja meg a kedves olvasó, hanem mondjuk egy könyvkritikát, már valamit elértünk. De lehet az kiállításról készített beszámoló, vagy egy filmkritika. Vagy legyen szó szegedi hallgatók irodalmi kísérletezéseiről, vagy akár grafikáikról.

Amikor annak idején elvállaltam a posztot, az alapelvem az volt, hogy egy ugródeszkát jelentsünk a feltörekvő irodalmároknak. Ez nem igazán sikerült maradéktalanul. Az oldal így átváltozott. Egy, a fiatalok gondolatait és alkotásait felsorakoztató lapból, egy a kultúrát óvó és terjesztő lap lett. Legalábbis szeretnék ebben hinni. Meg abban is, hogy talán képesek lehetünk akármilyen módon, minőségben vagy mennyiségben változtatni a helyzeten. Hogy ne csak a könnyebb úton járjanak a kedves olvasók, hanem néha erőltessék meg magukat, és forduljanak bátran a bulvártól a kultúrához. Még ha ez baromi nehéz is sokszor.

Félreértés ne essék: nem vagyunk mecénások, sem kultúrsznobok. Csak egyszerű egyetemisták, akik felismerték a kultúra, a művészetek erejét, és esszenciáját. Azt pedig foggal körömmel ápolni kell. Egy kis részt magunkra vállaltunk. Én bizonyosan. És te?


Fekete Dávid

A szerzőről