Pp kicsi 45
2018-10-20
Slideshow

A karácsonyvárás öt árnyalata

A karácsonyt mindenki szereti, de a várakozást mindenki máshogy csinálja. Még szerencse, hiszen ettől (is) kerek az adventi készülődés! (Pásztor Pálma cikke)

A Rajongó

December 27. számára maga az Apokalipszis és onnantól fogva várja, hogy teljen gyorsan el az a fránya 363 nap és legyen már ismét szenteste. Azért már az első adventvasárnap se rossz, hiszen akkor végre ki lehet pakolni a lakásban, a lépcsőházban, az erkélyen meg a szomszéd kutyaházán a szeptembertől kezdve gyűjtögetett díszeket, fényfüzéreket és egyéb hangulatos kellékeket. Mihelyt kinyit az adventi vásár, sokszorosan túlteljesíti a napi kötelező egészségügyi sétát a standok között. Még ha nem is vásárol, legalább nézelődik. Ha sütni is szeret, akkor a család meg a baráti kör meg őt szereti, mert novembertől kezdve nonstop készülnek a beigli-, kalács-, mézes- és egyéb halmok. Az mp3-ról pedig mi egyéb szólna, mint a Fehér karácsony meg a Csendes éj? (Aki haragszik rá, az irigyli valószínűleg a legjobban. Hiszen a várakozás már önmagában is örömforrás.)

Patópál(né)

Szereti ő is a karácsonyt, persze. Tervez, álmodozik, akár még helyre listákat is ír, hogy miket szeretne elkészíteni, megvenni, megsütni, kit látogatna meg, hova szeretne eljutni, milyen programokon szeretne részt venni. Csak közben ott a munka, a savanyúképű főnöknek most jut eszébe heti nyolcszor értekezletet tartani, a kisebbik gyerek épp megfázott, a nagyobbik három témazárót is ír a héten, alapozni kellene a félévre,  hiszen gyorsan itt lesz a január; a sarkokban pedig a porcicák lassan nagymacskává fejlődnek... És egyszerre azon kapja magát, hogy másnap szenteste. Pedig már tavaly is megfogadta, hogy idén időben elrendez mindent! Sebaj, turbófokozat bekapcsol, még jó, hogy legalább a listák megvannak. Apropó... hol is? Nem kell aggódni, végül úgyis összejön minden, ami számít. Ahogy eddig minden évben. Azért a csillagszórók fényénél megfogadja, hogy jövőre majd nem halogat ennyit.

Mr./ Mz. Laza

Kiélvezi az adventi hangulatot, már ha úgy hozza a kedve. Ha épp arra jár, körbesétál a vásáron vagy megnézi este a főutca fényeit. De az ünnepváró lótás-futásból, a tolakodásból, túlköltekezésből köszöni, nem kér. Szenteste a szűk családdal és/vagy barátokkal feldíszítik az évek óta őrizgetett kis műfenyőt, miközben a kedvenc karácsonyi lemez számai szólnak. Vacsora után pedig közösen filmet néznek, társasjátékot játszanak vagy egyszerűen csak beszélgetnek. Nincs sok kellék, nincs nagy csinnadratta? Valóban nincs, viszont az egész évi hajtás után végre nyugodtan tudnak együtt lenni pár napot és őszintén örülnek neki.

Az élményvadász

Abban valószínűleg egyetértünk, hogy karácsonykor azokkal kívánunk lenni, akiket szeretünk. Hogy ez a szűk család, a nagycsalád, a fél város vagy a baráti kör, az már egyénfüggő. Hogy ezenkívül ki mire vágyik még, az végképp ízlés dolga. Van, aki már egy éve várja az ajándékokat, van, aki a halászlé-beigli kombótól érzékenyül el - és van, akit az adventi időszak programjai hoznak igazán hangulatba. Ő mínusz kismillió fokban is képes órákig sétálni a városban és csodálja a díszkivilágítást. Tövig járja a lábát minden ünnepi vásáron, képes még a forralt bortól is becsípni, a kürtőskalácsos pedig már név szerint ismeri. Mind a három vásárban. A karácsonyi dalokat kívülről fújja, olykor még együtt is dúdol a hangszórókkal. Ha van ünnepi előadás a színházban vagy moziban, tuti, hogy az elsők között vett rá jegyet. Szerencsére messze nem önző, ha jótékonysági programról hall, ott is vastagon beáll a munka sűrűjébe. Hiszen ő mások örömétől is csak boldogabb lesz.

Scrooge követője

Legalábbis első ránézésre. Ő az, aki mindig fanyalog. A karácsonyi daloktól kiütést kap, kommersz és igényes verzióktól egyaránt. A díszítés zavarja, hiszen csak rontja a városképet. Meg az a tömeg! Nincs ezeknek munkájuk? És ha nincs, miből érzik jól magukat? Apropó, ajándékok. Neki ugyan senki ne vegyen semmit, mert semmi kedve viszonozni. Nem ér ő rá erre! Egyáltalán nem kellene diétáznia, mégsem eszik semmi finomat, mert minek. Meg egyébként is egészségtelen szemét. Nos, ő nehéz eset. Néhányan valóban boldogtalanok, az ünneptől függetlenül (természetesen nem őket gúnyolja ki a cikk). Másoktól azonban mindez erős színjáték. Ők azok, akik a legjobban megsértődnének, ha egyszer valóban nem kapnának se meghívást, se ajándékot, se kóstolót. Szóval velük csak türelmesen, elnézőn - a szívük mélyén ők is pont úgy igénylik a szeretetet, mint te!

Nagyon nevettél egyik-másik ponton, amikor eszedbe jutott a bisztrós Julcsi vagy a csoporttárs Pisti? Elárulom, nekik valószínűleg te jutottál eszükbe. Szóval adventezz, ahogy jólesik, és hagyd meg ezt az örömöt másoknak is!

 

 

A szerzőről