Pp kicsi 45
2018-09-25
Munkacsy upload wikimedia org 2014

164 éve született Munkácsy Mihály

A legromantikusabb realista festőnk. (Szabó Nándor Zsolt cikke)

1844. február 20-án született Munkácson Lieb Leó Mihály és Reök Cecília gyermekeként. 1850-ben előbb édesanyja távozott el az élők sorából, majd apja is meghalt, ennek következtében 1851-ben Békéscsabára került Reök Istvánhoz, anyai nagybátyjához. Szakmai pályafutását tekintve asztalosinasnak tanult Békéscsabán, majd a segédi bizonyítvány megszerzése után Aradra ment.

Betegsége miatt végül kénytelen volt visszatérni nagybátyjához, ahol először egy Fischer nevű rajztanártól vett órákat. Továbbá megismerkedett Szamossy Elekkel, akinek tanítványa lesz. A vele töltött két év után megfestette első olajképét, a Levélolvasást. Budapesten elnyerte a Képzőművészeti Társulat támogatását, illetve egyaránt lelkes pártfogókra talált Ligeti Antal és Than Mór személyében is.

Romantikusan realista festőnek tekinthető, aki mindig invenciókkal teli munkákat alkotott. Szorosan kötődött a Gustave Courbet által képviselt realista ábrázoláshoz. A fájdalom megértése és átélése Munkácsy realista művészetének egyik legértékesebb eleme. A romantika egyik forrása a polgári társadalmak születésével együtt kifejlődő nemzeti tudat. Nagyméretű vásznain hatalmas kompozícióit karakteres embertípusokkal, impozáns eszköztárral alkotta meg. Életére és munkásságára is jelentős befolyást gyakoroltak a nőkkel folytatott kapcsolatai. Az özvegy Cécile Papier de Marches bárónéval kötött házassága biztosította az anyagi hátteret számára.

Művei közül kiemelkednek vallási tárgyú képei, amelyek közül a Krisztus-trilógia méltán lett világhírű. Ízelítőként néhány további festmény hatalmas munkásságából: Vihar a pusztán (1867),  Búsuló betyár (1865), A rőzsehordó nő (1873), Honfoglalás (1983), Sirató asszonyok a keresztfánál (1895).

Idegei felmondták a szolgálatot: 1897. február 4-én kitört rajta a téboly. Egyre romló idegállapota miatt először Baden-Badenba, majd a Bonn melletti, endenichi szanatóriumba szállították. Soha többé nem tért már teljesen magához. Fiatal korában szifiliszt kapott, amely az 1880-as évektől kezdődően előbb tabessé, majd paralízissé fejlődött; halála előtt elhatalmasodott rajta az elmebaj, és hosszú szenvedés után 1900. május 1-jén hunyt el. 

Munkácsyt halála után Endenichben, a szanatóriumban ravatalozták fel, ahol fölötte a Krisztus Pilátus előtt című festményének reprodukcióját helyezték el. Közben Magyarország halottjának nyilvánították, és Budapesten állami temetést rendeztek a tiszteletére. Halála hírére gyászba borult szinte az egész ország; az országgyűlés, a főváros, amelynek díszpolgára volt, külön megemlékezett róla. Bonnból május 5-én indult a gyászvonat, amely május 6-án érkezett meg Budapestre. Hazaszállítása után a Műcsarnokban ravatalozták fel. Az épület köré kordont feszítettek, mivel százezrek rótták le kegyeletüket, és csak belépőjeggyel lehetett megtekinteni a ravatalát. Temetése május 9-én a Kerepesi úti temetőben volt, ahol végső útjára hatalmas tömeg kísérte el. A búcsúbeszédet festőtársa, Telepy Károly mondta

A szerzőről