Pp kicsi 45
2018-10-16
Tan%c3%a1rn%c5%911

"Legyen örömforrás a munkájuk!"

Zs. Sejtes Györgyi tanárnővel beszélgettünk a BTK Magyar Nyelvészeti Tanszékéről. (Az interjút készítette: Pásztor Pálma)

Zs. Sejtes Györgyi tanárnő a felső- és a közoktatásban is dolgozik, kutatási területe a szövegértési képesség fejlesztése a 13-14 évesek körében, valamint ő tartja A csokoládé kultúrtörténete című általánosan művelő kurzust is.

Mi vonzza a nyelvészetben?

Az egész életünk arról szól, hogy beszélünk, írunk, kommunikálunk. A nyelvészet a nyelvi szabályokat, szabályszerűségeket vizsgálja, de a szövegek, amelyekkel nap mint nap találkozunk  diskurzív folyamatok során, sokváltozós közegben működnek, nem feltétlenül állandó és meghatározott szabályok szerint.  Ettől izgalmas ez a terület. Alkalmazott nyelvészeti kutatásaim arra irányulnak, hogy mit tehet hozzá a szövegnyelvészet a  szövegértési képességfejlesztéséhez.

Sajnos sok középiskolában háttérbe szorul az anyanyelv oktatása, illetve sok diák száraznak és talán unalmasnak is találja ezt a tudományterületet. Mit gondol, hogyan lehetne vonzóbbá tenni számukra ezt az egyébként fontos tárgyat?

A diákok azért találják unalmasnak az anyanyelvet, mert leginkább olyan, szabályokat akarnak beletölteni a fejükbe, amelyeknek a működéséről valójában keveset tudnak. Lexikális ismeretek tömkelegét kapják, de nem tudják, hogy ez a tudás mire jó, nem tudják a nyelvi ismereteket a nyelvhasználati tudásukhoz kötni. Ezért találják száraznak az anyagot. Nem véletlen, hogy a nyelvtan a matematikával holtversenyben első helyezett a népszerűtlen tantárgyak dobogóján. Vonzóbbá úgy lehetne tenni számukra, hogy az anyanyelvórákon a nyelvről szóló ismereteket összekötjük a nyelvhasználati tudással, megmutatjuk a tanulóknak a jelenlegi szakadék fölött átívelő hidat.

Mondana erre gyakorlati példát?

Ha a pszichológiában, pszicholingvisztikából ismert „top down” megközelítés alapján a szövegekből kiindulva próbálunk közelíteni az alsóbb nyelvi szintekhez, akkor az könnyebben fog menni, mintha fordítva tesszük. A jelenlegi tantervek szerint egy ötödikes gyereknek a mássalhangzó-törvényeket kellene tudni, annak ellenére, hogy az absztrakt fogalmi gondolkodás kialakulása éppen csak elkezdődik ebben az életkorban. Az anyanyelvi kompetenciafejlesztés során arra kellene fókuszálnunk, hogy a tudás megszerzése életszerű helyzetekben, természetes közegben történjen. A kisgyermekkori nyelvelsajátítás folyamatában a pici gyerekek szövegekkel találkoznak. Miért ne lehetne ezt a megközelítést alkalmazni az osztálytermi gyakorlatban? Az iskolai oktatás során, 13-14 éves korban a metanyelvi ismereteket képesek alkalmazni a diákok, így a top down szemlélet felhasználásával érdekesebbé, világosabbá tehető, hogy a nyelvi szintek hogyan kapcsolódnak egymáshoz, és az is, hogy a nyelvi elemek hogyan működnek szövegekben. Nem elszigetelt egységként érdemes tanítani az elemeket, hanem működésükkel együtt, a nyelvhasználat szűrőjén át.

Milyen területen végez kutatást?

Az már az eddigiekből is kiderült, hogy alkalmazott nyelvészeti kutatásokat végzek leginkább. Kutatótanárként azt vizsgálom, hogy miként lehet a 13-14 éves korosztály szövegértési képességét fejleszteni. Kutatások bizonyítják, hogy tízéves kor után lelassul szövegértési képesség fejlődése. Izgalmas kérdés, hogy mit tehetünk a folyamatos fejlesztés érdekében.

Volt olyan diákja, aki különösen emlékezetes a Tanárnő számára?

Egyetlen diákot nem tudok kiemelni, sokuk maradt emlékezetes, hiszen a maga voltában minden ember érdekes. Voltak tanítványaim országos tanulmányi versenyeken, köztük olyan is, aki országos első helyezést ért el, most pedig Szeged egyik legjobb gimnáziumában magyartanár. Nyilván büszke vagyok rá, rájuk, de azt gondolom, hogy az a diák, aki nem versenyez, hanem eljut odáig, hogy nyolcadikban önállóan alkot szöveget, pedig ötödikben még a szavakat sem tudta különválasztani a mondatokban, az legalább olyan nagy utat jár be, mint az a gyerek, aki megnyer egy országos versenyt.

Megosztana az olvasókkal olyan, a hallgatókkal kapcsolatos történetet, amely kedves a Tanárnő számára?

Egy kedves történetem összeköti a munkám két területét (a felsőoktatásban és a köznevelésben is oktatok): a tanárszakos alkalmassági vizsgán a motivációs leveleket olvastuk a bizottság tagjaival. Az egyik hallgató azt írta, hogy általános iskolában az egyik tanára azt mondta: „amit nagyon szeretne az ember, azt el tudja érni”. Az egyik általános iskolai tanítványom motivációs levele volt, akit jelenleg is tanítok, és hamarosan magyartanár lesz belőle.

A nyelvészet mellett érdekes párosításnak tűnik a csokoládéról szóló kurzusa. Ez mostanra már legendás a diákok körében, de akik esetleg mégsem hallottak róla, azok kedvéért mondana róla pár mondatot?

Ez a kurzus a szívem csücske. A csokoládé kultúrtörténete a címe, általánosan művelő tárgyként az egyetem összes karáról felvehetik a hallgatók. Igen népszerű a diákok körében; az egyik kurzusfelvételkor elfelejtettünk létszámkorlátot megadni, tíz percen belül 485 hallgató jelentkezett.  A nyelvészethez is van köze, hiszen a megfelelő minőségű csokoládé elkészítésének is meghatározott szabályai vannak, azonban a csokoládégyártásban is a ugyanolyan sok komponenstől függ a végeredmény, mint egy szöveg megalkotásánál, vagy megértésénél. A kurzuson a kakaótermesztéstől kezdve a csokoládékészítésen át a marketingig mindenről tanulunk. A diákok hallhatnak a csokoládé fiziológiai hatásairól, egészséges vagy egészségtelen voltáról, arról, hogy bűvölnek vagy ölnek vele. A kurzus élményalapú. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy minden órán az adott témához kapcsolódóan kóstolás is van. A megszerzett tudás segítségével a diákok már csukott szemmel is képesek lesznek felismerni az íz alapján, hogy milyen csokit esznek, illetve megmondani, hogy honnan származik az a kakaóbab, amelyből a csoki készült.

Hogyan született meg a kurzus ötlete?

Középiskolás koromtól kezdve érdekel a csokoládé. Akkoriban társadalmi munka keretében kötelező volt egyhetes őszi munkát végeznünk, és ezt a mi gimnáziumunk a budapesti csokoládégyárban töltötte. Innen ered az intenzív érdeklődésem, amellett, hogy mindig is szerettem a csokoládét. A másik megerősítés, hogy már felnőtt fejjel, munka kapcsán jártam Brüsszelben és Amszterdamban; mindkét városban igen kifinomult a csokoládéfogyasztás, már-már a kultúra része. Ekkoriban kezdtem el komolyabban foglalkozni a témával, de mint említettem, az alapok kicsit korábbra, a gimnáziumra nyúlnak vissza.

Mivel tölti szívesen a szabadidejét?

A napi munka mellett a PhD dolgozatomat írom, így  elég hadilábon állok a szabadidővel. Ha mégis akad(na), akkor olvasok, filmet nézek, úszom, tornázom, biciklizek, a barátaimmal találkozom, vagy éppen csokoládét készítek.

Ki a kedvenc szerzője, kinek a munkáit olvassa szívesen?

Nem tudok egyet kiemelni; hangulatomból függ, hogy épp Van Gogh-albumot lapozgatok, impresszionistákat nézegetek, regényeket vagy verseket olvasok. Ha egyetlen költőt kellene kiemelni, akkor Weöres Sándort említeném a játékossága, a szabályszerűség és a sok-sok kép miatt. Ha kevés az időm egy regényhez, szívesen olvasgatok Örkény egypercest. Lassan már egész sokat tudok fejből. :) / :(

Mit üzenne a gólyáknak az elkövetkezendő évekre útravalóul?

Úgy válasszanak szakot, munkát, hogy az belső indíttatásból fakadjon, az valóban érdekelje őket. Mélyedjenek el az adott terület rejtelmeiben, próbálják meg a legjobban magukévá tenni a kapcsolódó tudást. Az a fontos, hogy örömmel végezzék a munkájukat. Élvezzék, amit csinálnak! Az életünk jelentős részét a munka tölti ki, és ha ez örömforrás, akkor sok-sok örömpillanatot tudhatunk magunkénak az életünkben. Minden hallgatónak kívánom, hogy a munka örömforrás legyen!

Köszönjük az interjút!

Képek forrása: a Tanárnő facebook-oldala

 

A szerzőről