Pp kicsi 45
2018-10-16
Bol%c3%advar

Könyvajánló: A tábornok útvesztője

Ma van Simón Bolívar venezuelai születésű forradalmár, szabadságharcos születésének évfordulója. Ebből az alkalomból ismerkedjetek meg Márquez feledhetetlen alkotásával, A tábornok útvesztőjével!

Marquez elbűvölő utazásra hív a haldokló szabadsághőssel a Magdalena folyón – és az emlékek szövedékében.

1830-ban egy kis gőzhajó csordogál a Magdalena folyón, fedélzetén a haldokló Simón Bolívárral. A dél-amerikai függetlenségi harcok hőse ekkor 47 éves; elnöki lemondása után, betegen kelt útra, hogy – hazáját örökre elhagyva – Európába hajózzon.

A tábornok álomszerű képekben idézi fel a dicsőséges (bár közelről szemlélve azért nem mindig olyan fényes) múltat. Felidézi a történelmi pillanatokat, győztes csatákat, félelmetes összeesküvéseket, a zord katonalét mindennapjait, hűséges bajtársait…. és persze nem maradhat el számos futó szerelmi kalandjának édes regéje sem. Utóbbiakat Marquez finom erotikával – és meglepően sűrűn – szövi bele történetébe.

Míg Bolívar elméje a múlt árnyai és fényei között csapong, olykor vissza-visszaröppenünk a jelenbe is. Abba a jelenbe, ahol meglepően sanyarú és magányos sors jutott osztályrészül az egykor hírneves szabadsághősnek.

Jelen és múlt mozaikjaiból pedig apránként kibomlik Bolívar alakja – nem a legendák hőséé, hanem az emberé. A küzdő, olykor hibázó, gyengeségekkel is rendelkező, de bátran helytálló, méltóságát és tartását a végsőkig megőrző Emberé – aki a maga esendőségében csak még inkább szerethetőbbé válik.

A tábornok azonban soha nem érte el úticélját: még ugyanabban az évben, december 16-án egy tengerparti városhoz (Santa Maria) közeli birtokon “szegényen és meztelenül, a nép szeretetének vigasza nélkül” érte a halál.

Varázslatos, kettős utazása végén azonban bizonyára sok olvasó egyetért, hogy bár e különleges ember élete élete (s maga a regény) lezárult ugyan – de a legendája nem. Mert “az életút vége nem csak a halál (…). Más, dicsőbb vég is van.”

A szerzőről